4.fejezet

Másnap mikor az iskolába mentünk, Nath és én úgy viselkedtünk, mintha az előző nem meg sem történt volna. Mivel Jessicát nem láttam a suliba, Bradet pedig kerültem, így az egész napot Nathtel töltöttem. Jó volt valaki olyannal is lógni akiről nem lehet leolvasni, hogy gazdag. Nap végére már olyan pletykákat hallottunk, hogy azért vagyok vele, mert beszálltam a drogüzletébe, meg hogy megvonási tüneteim vannak és mindenképp kell egy kis anyag. Már hozzá voltam szokva a pletykákhoz, így ezeken csak nevettem. 

Miután vége volt a sulinak, Brad a parkolóban a kocsimnál várt egy csokor rózsával és elvitt ebédelni egy nagyon kifinomult helyre, bocsánat kérésképp. Az egész ebédet végig smseztem Nathtel. Mióta megismertem, már nem is annyira érdekel Brad, viszont Bradet én inkább annyira.

Mikor szombat reggel felébredtem nagy nehezen- mivel hajnalig beszélgettem telefonon Nathtel- nevetést hallottam a konyhából, ami csak egyet jelenthetett. 

-Anya!Apa!- kiáltottam és leszaladtam a földszintre a konyhába. Anyáék ott ültek az asztalnál, és engem figyeltek, ahogy oda szaladok az asztalhoz. Elég nehéz volt hozzájuk férkőzni, mert a szakács épp a reggelit rakta le az asztalra. Nagy nehezen megöleltem mind a két szülőm, és leültem egy székhez. 

-Mikor jöttetek haza? Miért nem szóltatok? -kérdeztem, kicsit szomorúan. A családomban gyakran veszekszünk, és mikor elmentek akkor is éppen vitatkoztunk, de a családom nagyon forró  fejű, ezért ezek a viták néha függőben maradnak, és nem törődünk velük egy darabig hogy fent tartsuk a tökéletes család látszatát. 

-Hajnalban, de nem akartalak felébreszteni, mert tudod, hogy tartja a mondás. Minél többet pihensz annál jobban fogsz kinézni. -mosolygott rám anya, és megcsipkedte az arcomat, hogy színt öltsön belé. 

-Na és mi mára a terv?  - néztem rájuk miközben megkentem egy pirítóst.

-Te és anyád elmentek a fodrászhoz ahol a hajad és sminked is megfogják csinálni, majd Fredd-hez akinél a ruháitok vannak. Én ott foglak titeket várni és onnan megyünk a jótékonysági estre. 

-Ez szuperül hangzik ! -mosolyogtam úgy, hogy még magam sem tudtam eldönteni, igaz vagy hamis az a mosoly. 

-Amint megetted a reggelit és felvettél valami ruhát, indulunk is. -mondta anya és hallottam a hangjában az izgatottságot. Valamiért én elütöttem ettől a családtól. Itt mindenki nagyon lelkes mindenért, én pedig alig találok valamit , ami miatt lelkendezhetnék. 

---

Miután Freddnél felvettük a ruháinkat anyával, apa beültetett minket a bérelt kocsiba, és elmentünk a hatalmas épülethez, ami ki volt világítva és hatalmas plakát hirdette a rendezvényt amin részt vettünk. A parkolós srác elvitte a kocsinkat, és anyával pedig apába karoltunk. Ő felkísért minket a lépcsőn, majd egy nagyobb bálteremhez vezetett minket. 

A terem tele volt idős emberekkel, és néhány velem egy idős gyerekkel, de senkit nem ismertem.Amíg a fodrásznál voltunk , anya rengeteget beszélt az estéről, és az emberekről. Igazából, azóta megjött a kedvem, mert anya olyan beleéléssel és szenvedéllyel beszélt a fodrásznál arról, hogy milyen jó is lesz az est, hogy meghozta hozzá még az én kedvem is, ami nagyon nehéz. 

Miután körbe pillantottam, megláttam Bradet öltönyben. Ritkán gondoltam így , de mikor öltönyben volt, nagyon magabiztosnak és jóképűnek tűnt. Ő is észre vett engem, majd elindult felénk, csakis engem nézve. Mikor felénk ért, még mindig nem vette rólam a szemét, csak mikor apának kezet nyújtott. 

-Jó estét Mr. és Mrs. Rosburry. -rázta meg apa kezét, majd kezet csókolt anyának. Ilyenkor úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, pedig nagyon messze álltam attól, hogy valamilyen királyi címet kapjak. 

-Lekérhetném Faithet egy táncra? -kérdezte apától, aki kiszabadította magát a szorításomból és oda adta a kezem Bradnek. 

Annyira utáltam, hogy néha úgy kezeltem mint egy tárgyat, aki nem dönthet azzal, hogy mit szeretne csinálni. Mikor ilyenek voltak, szívem szerint kirohantam volna a világból. 

Megszorítottam Brad puha kezét, és elmosolyodtam, annyira lelkesen, amennyire abban a  pillanatban telt tőlem. Ő a tánc parkettre vitt, és a kezeit a csípőmre tette, annyira elegánsan, hogy ha az angol királynő látta volna sírva fakad. 

-Csodásan nézel ki, béb! - mondta, ami hízelgő lett volna, ha nem rakja oda, hogy béb. 

-Köszi . -mondtam, az erőltetett mosollyal az arcomon. 

Miközben táncoltunk, nagyon erősen kerültem Brad tekintetét. Néztem a padlót, a lábunkat, a mellettünk táncolókat, a szüleimet, a kezemet a nyakánál, csak a szemébe nem néztem. Tudtam, ha belenézek akkor megint azt a szerelemes kisfiút fogom látni, akit olyan régóta ismerek. Nem akartam azt a tekintetet látni, mert én már nem éreztem így. Legalább is nem iránta. 

-Minden okés? -kérdezte, én pedig a buta fejemmel bele néztem a szemébe. Úgy csillogott, mit aki valami gyönyörűt látna. Egy nosztalgikus érzés kerített hatalmába, és egy pillanatra én is beleszerettem. Aztán se szó, se beszéd, Brad felém hajolt és megcsókolt. Az ajkai nedvesek voltak, és csak úgy falták az enyémeket. Nagyon régóta nem csókolt meg így mit most. A kezemmel szorosabban magamhoz húztam, és csak élveztem a  pillanatot, hogy úgy csókol meg, hogy tényleg szeret. 

-Khmm. - a csókunkat egy nagyon ismerős hang szakította meg. Olyan gyorsan szakadtam el Bradtől, hogy majdnem elestem. Olyan vörös lettem, mint a paradicsom és még el is szégyelltem magam. 

-Lekérhetném a hölgyet egy táncra? -kérdezte meg Bradtől Nath. Brad megfogta a derekam és magához húzott. 

-Bocsi haver, de nem. -mondta egy udvarias mosoly kíséretében. 

Megfogtam Brad kezét és levettem a derekamról, majd Nath kezébe tettem a másikat. 

- Örömmel táncolnék veled. -mondtam, és hátra se nézve, Nathet magam után kezdtem húzni a táncparkett másik végére. 

Mikor már kellő távolságban voltunk Bradtől, a kezem a nyakába raktam és összekulcsoltam az ujjaim a nyaka mögött. Ő a kezeit először a derekamra tette,  majd inkább a hátam mögött összefonta a kezét, ezzel még közelebb húzva magához. Nem akartam beszélni vele, csak élvezni, hogy itt lehetek a közelébe, és érezhetem az illatát, és a teste melegét. 

- Hogy tetszik az est? -kérdezte, miközben ide-oda ringatóztunk. 

- Ez egy idiótaság. Idióta emberekkel, idióta beszélgetéssekkel, idióta zenére, idióta helyen. -dühöngtem ki magam, amin ő csak nevetett. -Most mi van? - kérdeztem rá. 

-Semmi. Csak olyan aranyos vagy mikor mérges vagy. -mondta, én pedig éreztem, még jobban elpirulok. -Amúgy, az előbb nem tűnt úgy, hogy nagyon szarul éreznéd magad. - mosolygott, én pedig tátott szájjal néztem rá. 

Tudom, hogy semmi rosszat nem mondod, de akkor is valamiért nagyon felhúzta bennem a pumpát. Zavart, hogy úgy gondolja Braddel jobban érzem magam, mint vele. Elakartam menni, de ő hirtelen szorított a kezén a derekamon. 

-Nem úgy értettem. -mondta, én pedig elnéztem a feje mellett, de közben kíváncsian vártam a folytatást. - Azt akartam mondani, hogy Brad egy mázlista seggfej, hogy egy ilyen csodálatos barátnője lehet mint te vagy. Ha nekem lenne egy olyan csajom, mint te, 5 másodpercre se veszíteném szem elől és minden percben vele akarnék lenni.- mire a végére ért, már nem is haragudhattam rá. 

Ezt a pillanatot, egy idős bácsi zavarta meg, aki közölte, hogy percek kérdése és felszolgálják a vacsorát, majd utána pedig jönnek a beszédek, szóval foglaljunk helyet. 

Még Mielőtt Nath felém fordult volna adtam az arcára egy puszit. Elképedve nézett rám, de mielőtt mondhatott volna valamit közbe szóltam. 

- Akármelyik lány, aki a barátnőd szeretne lenni, az egy igazi herceget fog kapni. -mosolyogtam , és elindultam a helyemre. 

Az asztalunk Bradékkel együtt volt, és ezért egymás mellett kellett ülnünk. Még az se tudta lemosni az arcomról a mosolyt, mikor leültem Brad mellé ő pedig a combomat kezdte fogdosni. Csakis arra tudtam figyelni, hogy a szemeimmel Nathtet keressem, de sajnos nem találtam meg. Ekkor megzörrent a telefonom. Gyorsan kikaptam a táskámból és megnéztem, ki küldte. 

"Húzzunk el innen! Semmi kedvem nincs itt lenni ezen az Idióta helyen ;) -Nath"

"Te teljesen megőrültél! Nem húzhatunk el! Észre vennék, és akkor nekünk annyi! - Faith"

"Faith , bízz bennem !!! -Nath "

"Hol ? -Faith"

"10 perc múlva, az épület előtt várlak. :D - Nath" 

Elraktam a  telefonom, és éreztem ahogy felmegy bennem az adrenalin. Soha életemben nem csináltam még ilyet. Soha életemben nem mentem még el egyetlen egy eseményről sem, amin a szüleimnek részt kellett vennie. Most, hogy ezt akarom tenni, olyan érzésem volt, mintha egész életemben erre vártam volna. 

A 10 perc olyan csiga lassúsággal telt, hogy nem tudtam mit csináljak addig. Az étvágyam teljesen elment, és azt se volt kedvem hallgatni, hogy Brad és a többi csapat társa milyen taktikát dolgoztak ki, hogy megverjék az ellenfeleinket. 

Miután letelt az idő, kikéredzkedtem wc-re és éreztem, hogy a szívem kifog ugrani a helyéről. Miután a Wc előtt voltam, elmentem mellette, lementem a lépcsőn, és kiléptem a bejáraton. Az épület előtt Nath állt és úgy nézett ki, mint aki most lépett volna ki valamilyen reklámból, ahol arról kell beszélnie mennyire tökéletes. 

A nemrég még befésült haja most összevissza állt, az ingje felső gombjait kigombolta, a nyakkendője lazán kógott a nyakába, a zakója úját feltűrte, és neki támaszkodott , a lépcső melletti korlátnak.

Mikor leértem , megragadtam a kezét és elkezdtem szaladni, nem tudom miért. Olyan érzésem volt, mintha követtek volna, és minél messzebb akartam kerülni, hogy már ne tudják merre megyünk. Mikor biztos távolságba éreztem magam, elengedtem Nath kezét és elnevettem magam. Az adrenalin ami az előző néhány percben éreztem, újnak és hihetetlenül jónak tűnt.

-Na mit szeretnél csinálni?  -kérdezte Nath. 

-Enni valami normálisat. Mondjuk egy Big Mac-et. -mosolyogtam, ő pedig nevetve beleegyezett. 

Negyed óra múlva már vissza felé sétáltunk két hatalmas Mekis zacskóval a kezünkben. Az üzletben kicsit nézhettünk ki idiótának. Két tinédzser full kiöltözve, Big Mac-et, sajtburgert, nagy krumplit, üdítőt, és shake-et rendel. 

Útközben találtunk egy parkot és leültünk egy padra, hogy elfogyasszuk a kaját. Én hevesen kezdem magamba tömni, a hamburgerem, nem törődve vele, hogy összekoszolom magam. Nath tátott szájjal bámult rám. Teli szájjal ránéztem, és megrántottam a vállam, majd haraptam még egyet. 

-Nem éppen úgy eszel mint egy lány. -mondta komoly arccal , majd elnevette magát. -Ez tetszik.

-Kösz.- préseltem ki az ajkaim között. 

Mind a ketten nagyon elfoglaltak voltunk azzal, hogy megegyünk a megvett isteni finom gyors kaját. Én hamarabb befejeztem mint ő, és vártam , hogy ő is megegye az utolsó falatokat, mikor az idő elkezdett lehülni, rajtam pedig egy pánt nélküli ruha volt, ami nagyon jól nézett ki , de semmit nem védett a hideg ellen. Éreztem, hogy először libabőrös leszek, aztán pedig, hogy a hideg ráz. Nath felém fordult, kidobta a maradék kajáját, és levette a zakóját. Közelebb jött és rám adta. Az a mozdulat amivel rám terítette, annyira lovagias volt, hogy bármelyik középkori ember meghajolt volna előtte. 

Én pedig egy hirtelen gondolatnál fogva fogtam, és megcsókoltam. Mikor az ajkaink már vagy 5 másodperce egymásra voltak nyomja elhúzódtam és a földet kezdtem nézni. 

El sem tudtam képzelni, hogy lehettem ennyire idióta. Ezzel a csókkal elcsesztem mindent. Olyan szörnyen éreztem , magam , hogy felálltam és elindultam a parkból kifelé. Nem akartam megnézni milyen arcot vágott, vagy hogy mi volt a reakciója, csak elakartam menni a parkból. 

-Faith!- hallottam a hangját egyre közelebb. Tudtam, hogyha elkezdek futni, sincs menekvés mert utolérne, ezért megálltam. 

Megfordultam és megvártam amíg oda ért hozzám. Még nem állt meg mikor megfogta az arcom és megcsókolt.Ajkai puhák voltak, és nedvesek. Kezét az arcomon hagyta, én pedig az ingét fogtam a mellkasánál, ezzel is közelebb húzva magamhoz. Annyira jó volt, hogy végre megcsókolhattam, és hogy ez a vonzalom nem csak az én elmémben, de az övében is létezett, hogy nem tudom szavakban leírni. 

Mikor abbahagytuk a homlokom az övéhez nyomtam, és elmosolyodtam, ahogy ő is. Adott egy utolsó puszit a számra, majd magához húzott. Az arcom bele temettem a mellkasába, és csak figyeltem ahogy a levegőt veszi, valamit, hogy mennyire tökéletes az idő. 

Mikor neki indultam a mai napnak, azt hittem ez lesz eddigi évem egyik legborzasztóbb estéje , amit Braddel és a szüleimmel kell töltenem, azt tettetve, hogy tökéletes vagyok. Helyette itt vagyok egy ismeretlen parkban, egy sráccal akit kedvelek, miután elszöktünk egy eseményről. Úgy éreztem magam, mint egy tökéletlen normális tinédzser és ez tetszett. 

3.fejezet

Valamiért a mai nap sokkal jobban izgultam mint bármely másikon.A gondolat, hogy Nathtel megyek ruhát vásárolni idegessé tett. Valamiért akármikor rá gondoltam görcsbe rándult a gyomrom, és nem szerettem ezt az érzést, mert elterelte a gondolatomat, a tanulásról és minden másról. A szüleim pár napon belül hazajönnek, és el kellesz mennem velük valami idióta jótékonysági bálra, ahol minden fontos ember ott lesz, és jó pofizni Braddel az oldalamon. Inkább ülnék valahol egy sikátorba és Nathtel beszélgetnék. Na jó, ezt nem gondolhattam komolyan.
Amikor beléptem a suli kapuján, se Bradet, se Jessicát, de még Nath-et sem láttam sehol. Bradet még megértem hiszen a tegnapi nap miután olyan sokat készült, én nemet mondtam neki. Bár nem értem miért haragudna rám, mikor én minden félrelépését elnézem neki. Jessica lehet beteg lett és most igazból és azért nincs suliba. Nath pedig, haragszik rám mert tegnap elmentem. Amint arra gondoltam, hogy netalán baja van velem, enyhe bűntudatot kezdtem érezni, és egy kisebb gombócot a torkomban, amitől még rosszabbul éreztem magam. Beültem az első órámra és vártam a tanárt.
Az egész napom olyan volt mint tegnap. Egy lélek sem vett rólam tudomást. Kezdek hozzá szokni, hogy senki sem tudja, hogy létezek. Már annyira megszoktam, hogy mindig arra kell ügyelnem, hogy jó kislány legyek, a legjobb ruhákba járjak , hogy el is felejtettem milyen lehet ha hétköznapinak lenni.Hogy azt csinálok amit szeretnék, lógok az órákról, esetleg kényelmes ruhákba bújok, összekócolt hajjal jövök el otthonról, minden hétvégén bulizok és azzal járok akivel szeretnék.
Mikor vége lett a sulinak eldöntöttem, hogy akár jön Nath akár nem én akkor is elmegyek ruhát venni.Amikor már a kocsimban ültem és bekötöttem magam, valaki kopogott az ablakon, amitől megijedtem, de oda kaptam a tekintetem, és Nath mosolygó arcát láttam. Lehúztam az ablakom, és meglepődve néztem a nagyon kék szemeibe.
-Na akkor megyünk vásárolni ? -kérdezte még mindig az arcán a levakarhatatlan mosollyal.
-Ugorj be, mert nem akarok késni. -mondtam némi haraggal, de legbelül nagyon is örültem neki hogy itt van.
Körbement a kocsimnál, majd beszállt mellém, én pedig a gázra léptem, és a kedvenc boltom felé vettük az irányt.
-Miért nem voltál ma suliba? -néztem gyorsan rá , majd vissza az útra. Nath kicsit, mintha gondolkodott volna azon, hogy mit akar mondani.
-Elaludtam, és már nem volt kedvem bejönni. -mondta, és láttam , hogy egy kicsit elpirul. -De semmi képpen nem hagytam volna ki, hogy megnézzem, ahogyan ruhát válogatsz magadnak. -mosolygott rám, hízelgően, én pedig éreztem, hogy megnyugszom egy kicsit.
Nemsokára oda értünk a bolthoz, és mind a ketten kiszálltunk. Nath tátott szájjal nézte a hatalmas épületet, amiben egyetlen egy ruha bolt foglalt helyet. Ezen a helyen vannak a világ összes helyéről összeválogatva a legdrágább és legnevezetesebb tervezők ruhái.Megfogtam Nath kezét, aki oda kapta a tekintetét, és elkezdtem húzni a bolt felé. Volt egy elképzelésem a ruháról így tudtam, hogy gyorsan kell megtalálnom, hogy még utána tudjak egy kis időt még vele is eltölteni és beszélgetni.
Mikor benyitottam a boltba, az ismerős illat megcsapta az orrom, és egy hatalmasat szippantottam a levegőbe. Éreztem a frissen szabott ruha illatát, az orgonák illatát, és egy kis mentolt, ami valószínűleg Nath dezodorja volt , hozzá teszem nagyon finom volt. Oda mentem az egyik eladóhölgyhöz és elmondtam neki az elképzelésem. Mondta, hogy van néhány olyan ruha amilyenre én gondoltam, majd mondta melyik öltözőbe menjek és hogy majd oda viszi a ruhákat. Nagyon szépen megköszöntem és Nath elé léptem. Ő elkísért az öltözőig és ott leült egy székre.
-Na akkor folytatjuk ott ahol abba hagytuk tegnap? -kérdezte a függönyön kívülről. Én eközben elkezdtem levenni a ruhái , hogy mire ide ér az eladó már feltudjam felvenni a ruhám.
-Jólvan. Te kérdezel, de ne olyat mint tegnap, kérlek.
-Oké.Mi a kedvenc filmed?
-Komolyan? -nevettem fel.
-Igen. Halálosan komoly voltam. Válaszolnod kell rá.
- Akkor Charlie és a Csokigyár. -mondtam, miközben elpirultam, és örültem neki, hogy ebben a pillanatban nem látja az arcomat.
-Miért ez a kedvenc filmed? -kérdezte és semmi gúnyolódást nem hallottam a hangjában ami ösztönzött arra hogy válaszoljak.
-Imádom az édességet, és Johnny Depp-et is.- mosolyodtam el és tudtam, hogy kint ő is azt teszi. -Na de most én kérdezek tőled kettőt.
Mielőtt kérdezhettem volna a hölgy bejött és behozott hozzám 2 pontosan olyan ruhát amit körbe írtam. Elővettem az elsőt ami fekete volt.
-Miért nem jöttél ma suliba?Őszintén válaszolj. Tudom, hogy a kocsiban nem voltál az. -mondtam és magamra húztam a ruhát.
- Kémiét tanultam holnapra, hogy ne csesszél le. -mondta, én pedig kiléptem a ruhába.
Az arca tiszta pír volt, és mikor rám nézett mintha valami csillant volna a szemébe. Én is elpirultam majd a tükörbe néztem. A ruha gyönyörű volt. Egy apró pánt volt a vállamnál, a dekoltázsa nem volt hatalmas épp csak annyit mutatott amennyit engedni lehetett, az anyaga a testemre simult és a csípőmtől kiszélesedve a földre esett. Csodálatos volt, de nem nekem való. Megráztam a fejem és visszamentem a fülkébe átvenni a bordó ruhát.
-Hát ez aranyos tőled. -mondtam , miközben levettem az első ruhát és felvettem a másikat.
Ne tudtam mit mond kérdezhetnek tőle, ezért inkább csendben öltözködtem. A fejembe belefészkelte magát az a gondolat, hogy milyen helyes is most Nath. Hogy mikor meglátott mintha sebezhető lett volna. A piros ruha nagyon nehezen jött rám, viszont, sokkal jobban tetszett mint az előző.
Kiléptem az öltözőből és forogtam egyet Nath előtt.Éreztem, hogy fülig szalad a szám, mikor megláttam azt, ahogyan rám nézett. A szája tátva maradt, és aprólékosan lábujjamtól a fejem búbjáig végig mért.
-Na, hogy tetszem? -kérdeztem. -Őszintén mondjad, mert ez a második kérdés. -mondtam, ő pedig felállt és felém lépett.
-Egyszerűen dögös vagy. -mondta, és amikor meglátta az arcomat, megadóan felemelte a kezét, és vissza esett a székre.Aztán megint felvette azt az arrogáns kifejezését, amit olyan gyakran látok rajta. -De..
-De mi? -kérdeztem és megnéztem magam a tükörben. -Ne mond, hogy ez nem a tökéletes ruha.- néztem magamat végig, miközben a ruha puha anyagát fogtam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy meleg kéz megfogja a derekam. Az érintésére egy meleghullám suhant végig a gerincemen.
-Igen, be kell vallanom, hogy ez a ruha nagyon jól áll. -mondta arcával az enyém mellett, és közben az ujjaival apró köröket írt le a csípőmön. -De... - suttogta és a fülemhez hajolt. -Ez nem te vagy.
Elhúzódtam tőle. MI az, hogy ez nem én vagyok? Honnan tudja hogy én milyen vagyok? Alig ismer néhány napja, és azt hiszi már mindent tud rólam? Lehet, hogy elmondtam neki valamit magamtól, igen, de ez nem jelenti azt, hogy most hirtelen annyira ismerni-e kellene engem. Keresztbe tettem a kezem és az üzlet szőnyegét kezdtem el nézni.
-Akkor szerinted milyen vagyok én? -kérdeztem, de nem nagyon akart rá válaszolni. Felemeltem a fejem és rá néztem. Elkapta a tekintetét, mintha rajta kaptam volna valamin. Aztán megint láttam azt a csillogást a szemébe. Beletúrt a zsebébe és egy fejkendőt vett elő.
-Bízol bennem ? -kérdezte, de nem nagyon tudtam mit válaszolni. Én vele ellentétben nem tudtam, hogy milyen is igazából. Vett egy mély levegőt és a szemembe nézett.- Bízz meg bennem. Ennyit kérek. Ha nem tetszik a ruha amit mutatni szeretnék, akkor megveheted a vöröset. Csak hadd mutassam meg neked és vedd fel. Rendben ? - a szemeiben mintha láttam volna valamit, valami olyat amit még senki  máséban nem ezért bólintottam.- De előtte bekötöm a szemed. Itt várj meg. -mondta én pedig kicsit ijedten vártam, hogy a szememre rakja.
Mikor már rajta volt, megfogta a kezem és leültetett, a kanapéra.Majd csak a távolodó lépteit hallottam. Egyedül maradtam a gondolataimmal amik nem akartak nyugton hagyni. Egyfolytában kattogott az agyam. Nath valami olyat váltott ki belőlem amit senki más, és ez nem tudom miért volt. Lehet azért mert ő nem olyan, mint azok akiket ismertem egész életemben.Az is lehet, hogy azért mert egyszerűen vonzódok hozzá, amit nem szabadna. Akármennyire is utálom most per pillanat Bradet, sose csalnám meg. Először is azért, mert nem akarok az ő agyatlan gyerekes szintjére lesüllyedni, másodszorra pedig tudom, hogy a családom nem fogadná jól. Viszont volt benne valami, ami minden egyes porcikám magához vonzotta. Most is hogy elment, olyan egyedül éreztem magam.
-Visszajöttem. -mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. -Itt van az eladó is és segít neked öltözködni, hogy ne lássad a ruhát.
Egy puha kéz meg fogott és felállított a kanapéról és bekísért az öltözőbe. Levette rólam, óvatosan a ruhát, és segített, hogy a másikba normálisan beletudjak bújni. Az anyaga olyan volt, mintha felhő venne körül. A hölgy megfogta a kezem és kivitt a tükör elé. Hallottam, hogy Nath nem vesz levegőt.
-Ha ezt a ruhát nem veszed meg, én fogom és rád nyomom valahogy. -mondta nevetve és hallottam, hogy felém lép.A fülemhez hajolt és azt mondta:
-Na ez az a lány akit én annyira kedvelek. -mondta és levette a szememről a kendőt.
Mikor belenéztem a tükörbe nekem is elállt a szavam. A ruha gyönyörű volt. Életemben nem láttam még ennél szebb ruhát. Az egész tiszta fehér volt, mint egy esküvői ruha.A selymes anyag felvette az alakom és minden olyan helyet kiemelt, amit ki kell hangsúlyozni. Az egészet gyöngyök borították, nem volt pántja  és a combom közepéig ért. Ezen a ruhán egy vastagabb tüll rész volt , ami a derekamnál kezdődött és az egészet a hátuljánál vezetve, le ezzel egy uszályt adva neki. Teljesen elált a lélegzetem. El kell ismernem, hogy Nath tényleg tudta milyen vagyok, mert ez tükrözte a személyiségem.
Felé fordultam , és éreztem a feszültséget köztünk. Nagyon erősen megakartam csókolni, hogy tudassam vele, mennyire boldoggá tett ebben a pillanatban, és láttam, ő si ugyan ezt szeretné. Mikor már rászántam volna magam, hogy megfogom a nyakánál és magamhoz húzom, az eladó hölgy megszólalt.
-Nagyon rég láttam ennyire aranyos párt mit ti. -mosolygott ránk. -Mióta vagytok együtt?
-Mi nem vagyunk együtt. -mondtam, és elléptem Nath mellől.
-Még. -tette hozzá, én pedig felé vettem a pillantásom, és éreztem hogy elönt a pír.
-Értem.- mondta, kicsit elszomorodva, a hölgy. - Ha döntöttek a kassza a bal oldalt van.- miután ezt közölte ott hagyott minket.
Bementem az öltözőbe és levettem a csodálatos ruhát. Mellette a fekete és a piros, nagy semminek tűntek.
-Ezt ugye a bálra veszed? -nézett rám, miután kijöttem az öltözőből.
-Igen. Bár még nem hívtak meg. -mondtam kicsit szomorkásan, miközben fizetni készültem.
-Tessék? Brad nem hívott el? -kérdezte elképedve. -Tudtam hogy egy barom, de nem hogy ennyire.
-Alapvetőnek tekinti, hogy mi ketten együtt menjünk. -mondtam szomorkásan.
-Akkor meg kell neki mutatni, hogy ez nem így van. -mosolygott , és éreztem ebből semmi jó nem fog kisűlni.
-Nath... -kezdtem bele, de félbe szakított, és egy komolya arckifejezést öltött fel.
-Faith Rosburry. Megtisztelne azzal, hogy velem jön az őszi bálra, mint a partnerem? -térdelt le, mintha megkérné a kezem. Nem tudtam nem elmosolyodni . Hiába hirtelen jött az ötlet, de megtetszett. Nem csak azért mert ezzel vissza vághatok Bradnek, hanem mert így Nathttel tölthetek majd egy estét.
-Igen, csak állj fel, te idióta. -kacagtam, miközben felszabadultnak éreztem magam és felsegítettem.
Az egyik kezemmel a ruhát fogtam, a másikat pedig Nath fogta mosolyogva, és kiszaladt velem a boltból. Nem tudtam mást csinálni, csak nevetni. Ez a Nath más volt, mint az a Nath akit az első nap láttam, és akiről előtte olyan sok rossz dolgot hallottam. Ez a Nath egy olyan srác volt, akit egész nap magam mellett akartam tudni.
Mikor megállt a kocsi mellett, mind a ketten nevettünk. Nath rám nézett, én pedig megint azt éreztem, hogy ebben a percben megakarom csókolni. Közelebb léptem hozzá, és éreztem, hogy a szívem a mellkasomban dübörög, és kiakar törni. Nath megfogta az arcom, amitől kirázott a hideg, és a szívverésem még jobban felgyorsult. Láttam, ahogy egyre közelebb hajol felém és mikor már megcsókolt volna, a telefonja elkezdett csörögni.
Mind a ketten szétröppentünk, mint akiket valami illegális dolgon kapnak rajta. Én a ruhámat kezdtem nézni a zsákon belül, ő pedig a telefonját halászta a ki a zsebéből és felvette. Nem nagyon figyeltem, hogy kivel beszél, csak arra tudtam gondolni, hogy a mai nap, már másodszorra csókolóztunk volna, ha valami nem szakít meg minket. Lehet ez akár egy jel is, hogy nekünk nem szabadna ez csinálnunk. Már untam, hogy a ruhát nézem , ezért felnéztem Nathre akinek az arcán egy rémült kifejezés ült. Valamiért én is megijedtem, és most már bántam, hogy nem figyeltem arra, hogy miről beszélnek.
-Biztos vagy benne? Jólvan. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. 10 perc és ott vagyok. Ne menj el onnan. -mondta és kinyomta a telefont.
-Minden rendben van ? -kérdeztem aggódva. Ő megrázta a fejét.
-Nagyon jó volt, hogy most egy kicsit elmenekülhettem a világom elől, de mennem kell. Majd kémián találkozunk. -mondta és ott hagyott az utcán.
Kedvem lett volna hozzá vágni valami keményet, mert így itt hagyott, de tudtam, valami nincs rendben. Bedobtam a ruhát a kocsiba, majd én is beszálltam.
Nem akartam elindulni, mert tudtam , amint itt hagyom ezt a helyet, ezt az egész napot magam mögött kell hagynom, és senkinek sem említhetem. Mióta gimibe járok, ez volt az egyik legjobb napom, és el kellesz titkolnom. Becsuktam a szemem ,és láttam amint Nath felém hajol. Vettem egy mély levegőt, kinyitottam a szemem, majd beindítottam a kocsi motorját. Ezzel magam mögött hagyva ezt a csodálatos napot.