4.fejezet

Másnap mikor az iskolába mentünk, Nath és én úgy viselkedtünk, mintha az előző nem meg sem történt volna. Mivel Jessicát nem láttam a suliba, Bradet pedig kerültem, így az egész napot Nathtel töltöttem. Jó volt valaki olyannal is lógni akiről nem lehet leolvasni, hogy gazdag. Nap végére már olyan pletykákat hallottunk, hogy azért vagyok vele, mert beszálltam a drogüzletébe, meg hogy megvonási tüneteim vannak és mindenképp kell egy kis anyag. Már hozzá voltam szokva a pletykákhoz, így ezeken csak nevettem. 

Miután vége volt a sulinak, Brad a parkolóban a kocsimnál várt egy csokor rózsával és elvitt ebédelni egy nagyon kifinomult helyre, bocsánat kérésképp. Az egész ebédet végig smseztem Nathtel. Mióta megismertem, már nem is annyira érdekel Brad, viszont Bradet én inkább annyira.

Mikor szombat reggel felébredtem nagy nehezen- mivel hajnalig beszélgettem telefonon Nathtel- nevetést hallottam a konyhából, ami csak egyet jelenthetett. 

-Anya!Apa!- kiáltottam és leszaladtam a földszintre a konyhába. Anyáék ott ültek az asztalnál, és engem figyeltek, ahogy oda szaladok az asztalhoz. Elég nehéz volt hozzájuk férkőzni, mert a szakács épp a reggelit rakta le az asztalra. Nagy nehezen megöleltem mind a két szülőm, és leültem egy székhez. 

-Mikor jöttetek haza? Miért nem szóltatok? -kérdeztem, kicsit szomorúan. A családomban gyakran veszekszünk, és mikor elmentek akkor is éppen vitatkoztunk, de a családom nagyon forró  fejű, ezért ezek a viták néha függőben maradnak, és nem törődünk velük egy darabig hogy fent tartsuk a tökéletes család látszatát. 

-Hajnalban, de nem akartalak felébreszteni, mert tudod, hogy tartja a mondás. Minél többet pihensz annál jobban fogsz kinézni. -mosolygott rám anya, és megcsipkedte az arcomat, hogy színt öltsön belé. 

-Na és mi mára a terv?  - néztem rájuk miközben megkentem egy pirítóst.

-Te és anyád elmentek a fodrászhoz ahol a hajad és sminked is megfogják csinálni, majd Fredd-hez akinél a ruháitok vannak. Én ott foglak titeket várni és onnan megyünk a jótékonysági estre. 

-Ez szuperül hangzik ! -mosolyogtam úgy, hogy még magam sem tudtam eldönteni, igaz vagy hamis az a mosoly. 

-Amint megetted a reggelit és felvettél valami ruhát, indulunk is. -mondta anya és hallottam a hangjában az izgatottságot. Valamiért én elütöttem ettől a családtól. Itt mindenki nagyon lelkes mindenért, én pedig alig találok valamit , ami miatt lelkendezhetnék. 

---

Miután Freddnél felvettük a ruháinkat anyával, apa beültetett minket a bérelt kocsiba, és elmentünk a hatalmas épülethez, ami ki volt világítva és hatalmas plakát hirdette a rendezvényt amin részt vettünk. A parkolós srác elvitte a kocsinkat, és anyával pedig apába karoltunk. Ő felkísért minket a lépcsőn, majd egy nagyobb bálteremhez vezetett minket. 

A terem tele volt idős emberekkel, és néhány velem egy idős gyerekkel, de senkit nem ismertem.Amíg a fodrásznál voltunk , anya rengeteget beszélt az estéről, és az emberekről. Igazából, azóta megjött a kedvem, mert anya olyan beleéléssel és szenvedéllyel beszélt a fodrásznál arról, hogy milyen jó is lesz az est, hogy meghozta hozzá még az én kedvem is, ami nagyon nehéz. 

Miután körbe pillantottam, megláttam Bradet öltönyben. Ritkán gondoltam így , de mikor öltönyben volt, nagyon magabiztosnak és jóképűnek tűnt. Ő is észre vett engem, majd elindult felénk, csakis engem nézve. Mikor felénk ért, még mindig nem vette rólam a szemét, csak mikor apának kezet nyújtott. 

-Jó estét Mr. és Mrs. Rosburry. -rázta meg apa kezét, majd kezet csókolt anyának. Ilyenkor úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, pedig nagyon messze álltam attól, hogy valamilyen királyi címet kapjak. 

-Lekérhetném Faithet egy táncra? -kérdezte apától, aki kiszabadította magát a szorításomból és oda adta a kezem Bradnek. 

Annyira utáltam, hogy néha úgy kezeltem mint egy tárgyat, aki nem dönthet azzal, hogy mit szeretne csinálni. Mikor ilyenek voltak, szívem szerint kirohantam volna a világból. 

Megszorítottam Brad puha kezét, és elmosolyodtam, annyira lelkesen, amennyire abban a  pillanatban telt tőlem. Ő a tánc parkettre vitt, és a kezeit a csípőmre tette, annyira elegánsan, hogy ha az angol királynő látta volna sírva fakad. 

-Csodásan nézel ki, béb! - mondta, ami hízelgő lett volna, ha nem rakja oda, hogy béb. 

-Köszi . -mondtam, az erőltetett mosollyal az arcomon. 

Miközben táncoltunk, nagyon erősen kerültem Brad tekintetét. Néztem a padlót, a lábunkat, a mellettünk táncolókat, a szüleimet, a kezemet a nyakánál, csak a szemébe nem néztem. Tudtam, ha belenézek akkor megint azt a szerelemes kisfiút fogom látni, akit olyan régóta ismerek. Nem akartam azt a tekintetet látni, mert én már nem éreztem így. Legalább is nem iránta. 

-Minden okés? -kérdezte, én pedig a buta fejemmel bele néztem a szemébe. Úgy csillogott, mit aki valami gyönyörűt látna. Egy nosztalgikus érzés kerített hatalmába, és egy pillanatra én is beleszerettem. Aztán se szó, se beszéd, Brad felém hajolt és megcsókolt. Az ajkai nedvesek voltak, és csak úgy falták az enyémeket. Nagyon régóta nem csókolt meg így mit most. A kezemmel szorosabban magamhoz húztam, és csak élveztem a  pillanatot, hogy úgy csókol meg, hogy tényleg szeret. 

-Khmm. - a csókunkat egy nagyon ismerős hang szakította meg. Olyan gyorsan szakadtam el Bradtől, hogy majdnem elestem. Olyan vörös lettem, mint a paradicsom és még el is szégyelltem magam. 

-Lekérhetném a hölgyet egy táncra? -kérdezte meg Bradtől Nath. Brad megfogta a derekam és magához húzott. 

-Bocsi haver, de nem. -mondta egy udvarias mosoly kíséretében. 

Megfogtam Brad kezét és levettem a derekamról, majd Nath kezébe tettem a másikat. 

- Örömmel táncolnék veled. -mondtam, és hátra se nézve, Nathet magam után kezdtem húzni a táncparkett másik végére. 

Mikor már kellő távolságban voltunk Bradtől, a kezem a nyakába raktam és összekulcsoltam az ujjaim a nyaka mögött. Ő a kezeit először a derekamra tette,  majd inkább a hátam mögött összefonta a kezét, ezzel még közelebb húzva magához. Nem akartam beszélni vele, csak élvezni, hogy itt lehetek a közelébe, és érezhetem az illatát, és a teste melegét. 

- Hogy tetszik az est? -kérdezte, miközben ide-oda ringatóztunk. 

- Ez egy idiótaság. Idióta emberekkel, idióta beszélgetéssekkel, idióta zenére, idióta helyen. -dühöngtem ki magam, amin ő csak nevetett. -Most mi van? - kérdeztem rá. 

-Semmi. Csak olyan aranyos vagy mikor mérges vagy. -mondta, én pedig éreztem, még jobban elpirulok. -Amúgy, az előbb nem tűnt úgy, hogy nagyon szarul éreznéd magad. - mosolygott, én pedig tátott szájjal néztem rá. 

Tudom, hogy semmi rosszat nem mondod, de akkor is valamiért nagyon felhúzta bennem a pumpát. Zavart, hogy úgy gondolja Braddel jobban érzem magam, mint vele. Elakartam menni, de ő hirtelen szorított a kezén a derekamon. 

-Nem úgy értettem. -mondta, én pedig elnéztem a feje mellett, de közben kíváncsian vártam a folytatást. - Azt akartam mondani, hogy Brad egy mázlista seggfej, hogy egy ilyen csodálatos barátnője lehet mint te vagy. Ha nekem lenne egy olyan csajom, mint te, 5 másodpercre se veszíteném szem elől és minden percben vele akarnék lenni.- mire a végére ért, már nem is haragudhattam rá. 

Ezt a pillanatot, egy idős bácsi zavarta meg, aki közölte, hogy percek kérdése és felszolgálják a vacsorát, majd utána pedig jönnek a beszédek, szóval foglaljunk helyet. 

Még Mielőtt Nath felém fordult volna adtam az arcára egy puszit. Elképedve nézett rám, de mielőtt mondhatott volna valamit közbe szóltam. 

- Akármelyik lány, aki a barátnőd szeretne lenni, az egy igazi herceget fog kapni. -mosolyogtam , és elindultam a helyemre. 

Az asztalunk Bradékkel együtt volt, és ezért egymás mellett kellett ülnünk. Még az se tudta lemosni az arcomról a mosolyt, mikor leültem Brad mellé ő pedig a combomat kezdte fogdosni. Csakis arra tudtam figyelni, hogy a szemeimmel Nathtet keressem, de sajnos nem találtam meg. Ekkor megzörrent a telefonom. Gyorsan kikaptam a táskámból és megnéztem, ki küldte. 

"Húzzunk el innen! Semmi kedvem nincs itt lenni ezen az Idióta helyen ;) -Nath"

"Te teljesen megőrültél! Nem húzhatunk el! Észre vennék, és akkor nekünk annyi! - Faith"

"Faith , bízz bennem !!! -Nath "

"Hol ? -Faith"

"10 perc múlva, az épület előtt várlak. :D - Nath" 

Elraktam a  telefonom, és éreztem ahogy felmegy bennem az adrenalin. Soha életemben nem csináltam még ilyet. Soha életemben nem mentem még el egyetlen egy eseményről sem, amin a szüleimnek részt kellett vennie. Most, hogy ezt akarom tenni, olyan érzésem volt, mintha egész életemben erre vártam volna. 

A 10 perc olyan csiga lassúsággal telt, hogy nem tudtam mit csináljak addig. Az étvágyam teljesen elment, és azt se volt kedvem hallgatni, hogy Brad és a többi csapat társa milyen taktikát dolgoztak ki, hogy megverjék az ellenfeleinket. 

Miután letelt az idő, kikéredzkedtem wc-re és éreztem, hogy a szívem kifog ugrani a helyéről. Miután a Wc előtt voltam, elmentem mellette, lementem a lépcsőn, és kiléptem a bejáraton. Az épület előtt Nath állt és úgy nézett ki, mint aki most lépett volna ki valamilyen reklámból, ahol arról kell beszélnie mennyire tökéletes. 

A nemrég még befésült haja most összevissza állt, az ingje felső gombjait kigombolta, a nyakkendője lazán kógott a nyakába, a zakója úját feltűrte, és neki támaszkodott , a lépcső melletti korlátnak.

Mikor leértem , megragadtam a kezét és elkezdtem szaladni, nem tudom miért. Olyan érzésem volt, mintha követtek volna, és minél messzebb akartam kerülni, hogy már ne tudják merre megyünk. Mikor biztos távolságba éreztem magam, elengedtem Nath kezét és elnevettem magam. Az adrenalin ami az előző néhány percben éreztem, újnak és hihetetlenül jónak tűnt.

-Na mit szeretnél csinálni?  -kérdezte Nath. 

-Enni valami normálisat. Mondjuk egy Big Mac-et. -mosolyogtam, ő pedig nevetve beleegyezett. 

Negyed óra múlva már vissza felé sétáltunk két hatalmas Mekis zacskóval a kezünkben. Az üzletben kicsit nézhettünk ki idiótának. Két tinédzser full kiöltözve, Big Mac-et, sajtburgert, nagy krumplit, üdítőt, és shake-et rendel. 

Útközben találtunk egy parkot és leültünk egy padra, hogy elfogyasszuk a kaját. Én hevesen kezdem magamba tömni, a hamburgerem, nem törődve vele, hogy összekoszolom magam. Nath tátott szájjal bámult rám. Teli szájjal ránéztem, és megrántottam a vállam, majd haraptam még egyet. 

-Nem éppen úgy eszel mint egy lány. -mondta komoly arccal , majd elnevette magát. -Ez tetszik.

-Kösz.- préseltem ki az ajkaim között. 

Mind a ketten nagyon elfoglaltak voltunk azzal, hogy megegyünk a megvett isteni finom gyors kaját. Én hamarabb befejeztem mint ő, és vártam , hogy ő is megegye az utolsó falatokat, mikor az idő elkezdett lehülni, rajtam pedig egy pánt nélküli ruha volt, ami nagyon jól nézett ki , de semmit nem védett a hideg ellen. Éreztem, hogy először libabőrös leszek, aztán pedig, hogy a hideg ráz. Nath felém fordult, kidobta a maradék kajáját, és levette a zakóját. Közelebb jött és rám adta. Az a mozdulat amivel rám terítette, annyira lovagias volt, hogy bármelyik középkori ember meghajolt volna előtte. 

Én pedig egy hirtelen gondolatnál fogva fogtam, és megcsókoltam. Mikor az ajkaink már vagy 5 másodperce egymásra voltak nyomja elhúzódtam és a földet kezdtem nézni. 

El sem tudtam képzelni, hogy lehettem ennyire idióta. Ezzel a csókkal elcsesztem mindent. Olyan szörnyen éreztem , magam , hogy felálltam és elindultam a parkból kifelé. Nem akartam megnézni milyen arcot vágott, vagy hogy mi volt a reakciója, csak elakartam menni a parkból. 

-Faith!- hallottam a hangját egyre közelebb. Tudtam, hogyha elkezdek futni, sincs menekvés mert utolérne, ezért megálltam. 

Megfordultam és megvártam amíg oda ért hozzám. Még nem állt meg mikor megfogta az arcom és megcsókolt.Ajkai puhák voltak, és nedvesek. Kezét az arcomon hagyta, én pedig az ingét fogtam a mellkasánál, ezzel is közelebb húzva magamhoz. Annyira jó volt, hogy végre megcsókolhattam, és hogy ez a vonzalom nem csak az én elmémben, de az övében is létezett, hogy nem tudom szavakban leírni. 

Mikor abbahagytuk a homlokom az övéhez nyomtam, és elmosolyodtam, ahogy ő is. Adott egy utolsó puszit a számra, majd magához húzott. Az arcom bele temettem a mellkasába, és csak figyeltem ahogy a levegőt veszi, valamit, hogy mennyire tökéletes az idő. 

Mikor neki indultam a mai napnak, azt hittem ez lesz eddigi évem egyik legborzasztóbb estéje , amit Braddel és a szüleimmel kell töltenem, azt tettetve, hogy tökéletes vagyok. Helyette itt vagyok egy ismeretlen parkban, egy sráccal akit kedvelek, miután elszöktünk egy eseményről. Úgy éreztem magam, mint egy tökéletlen normális tinédzser és ez tetszett.