3.fejezet

Valamiért a mai nap sokkal jobban izgultam mint bármely másikon.A gondolat, hogy Nathtel megyek ruhát vásárolni idegessé tett. Valamiért akármikor rá gondoltam görcsbe rándult a gyomrom, és nem szerettem ezt az érzést, mert elterelte a gondolatomat, a tanulásról és minden másról. A szüleim pár napon belül hazajönnek, és el kellesz mennem velük valami idióta jótékonysági bálra, ahol minden fontos ember ott lesz, és jó pofizni Braddel az oldalamon. Inkább ülnék valahol egy sikátorba és Nathtel beszélgetnék. Na jó, ezt nem gondolhattam komolyan.
Amikor beléptem a suli kapuján, se Bradet, se Jessicát, de még Nath-et sem láttam sehol. Bradet még megértem hiszen a tegnapi nap miután olyan sokat készült, én nemet mondtam neki. Bár nem értem miért haragudna rám, mikor én minden félrelépését elnézem neki. Jessica lehet beteg lett és most igazból és azért nincs suliba. Nath pedig, haragszik rám mert tegnap elmentem. Amint arra gondoltam, hogy netalán baja van velem, enyhe bűntudatot kezdtem érezni, és egy kisebb gombócot a torkomban, amitől még rosszabbul éreztem magam. Beültem az első órámra és vártam a tanárt.
Az egész napom olyan volt mint tegnap. Egy lélek sem vett rólam tudomást. Kezdek hozzá szokni, hogy senki sem tudja, hogy létezek. Már annyira megszoktam, hogy mindig arra kell ügyelnem, hogy jó kislány legyek, a legjobb ruhákba járjak , hogy el is felejtettem milyen lehet ha hétköznapinak lenni.Hogy azt csinálok amit szeretnék, lógok az órákról, esetleg kényelmes ruhákba bújok, összekócolt hajjal jövök el otthonról, minden hétvégén bulizok és azzal járok akivel szeretnék.
Mikor vége lett a sulinak eldöntöttem, hogy akár jön Nath akár nem én akkor is elmegyek ruhát venni.Amikor már a kocsimban ültem és bekötöttem magam, valaki kopogott az ablakon, amitől megijedtem, de oda kaptam a tekintetem, és Nath mosolygó arcát láttam. Lehúztam az ablakom, és meglepődve néztem a nagyon kék szemeibe.
-Na akkor megyünk vásárolni ? -kérdezte még mindig az arcán a levakarhatatlan mosollyal.
-Ugorj be, mert nem akarok késni. -mondtam némi haraggal, de legbelül nagyon is örültem neki hogy itt van.
Körbement a kocsimnál, majd beszállt mellém, én pedig a gázra léptem, és a kedvenc boltom felé vettük az irányt.
-Miért nem voltál ma suliba? -néztem gyorsan rá , majd vissza az útra. Nath kicsit, mintha gondolkodott volna azon, hogy mit akar mondani.
-Elaludtam, és már nem volt kedvem bejönni. -mondta, és láttam , hogy egy kicsit elpirul. -De semmi képpen nem hagytam volna ki, hogy megnézzem, ahogyan ruhát válogatsz magadnak. -mosolygott rám, hízelgően, én pedig éreztem, hogy megnyugszom egy kicsit.
Nemsokára oda értünk a bolthoz, és mind a ketten kiszálltunk. Nath tátott szájjal nézte a hatalmas épületet, amiben egyetlen egy ruha bolt foglalt helyet. Ezen a helyen vannak a világ összes helyéről összeválogatva a legdrágább és legnevezetesebb tervezők ruhái.Megfogtam Nath kezét, aki oda kapta a tekintetét, és elkezdtem húzni a bolt felé. Volt egy elképzelésem a ruháról így tudtam, hogy gyorsan kell megtalálnom, hogy még utána tudjak egy kis időt még vele is eltölteni és beszélgetni.
Mikor benyitottam a boltba, az ismerős illat megcsapta az orrom, és egy hatalmasat szippantottam a levegőbe. Éreztem a frissen szabott ruha illatát, az orgonák illatát, és egy kis mentolt, ami valószínűleg Nath dezodorja volt , hozzá teszem nagyon finom volt. Oda mentem az egyik eladóhölgyhöz és elmondtam neki az elképzelésem. Mondta, hogy van néhány olyan ruha amilyenre én gondoltam, majd mondta melyik öltözőbe menjek és hogy majd oda viszi a ruhákat. Nagyon szépen megköszöntem és Nath elé léptem. Ő elkísért az öltözőig és ott leült egy székre.
-Na akkor folytatjuk ott ahol abba hagytuk tegnap? -kérdezte a függönyön kívülről. Én eközben elkezdtem levenni a ruhái , hogy mire ide ér az eladó már feltudjam felvenni a ruhám.
-Jólvan. Te kérdezel, de ne olyat mint tegnap, kérlek.
-Oké.Mi a kedvenc filmed?
-Komolyan? -nevettem fel.
-Igen. Halálosan komoly voltam. Válaszolnod kell rá.
- Akkor Charlie és a Csokigyár. -mondtam, miközben elpirultam, és örültem neki, hogy ebben a pillanatban nem látja az arcomat.
-Miért ez a kedvenc filmed? -kérdezte és semmi gúnyolódást nem hallottam a hangjában ami ösztönzött arra hogy válaszoljak.
-Imádom az édességet, és Johnny Depp-et is.- mosolyodtam el és tudtam, hogy kint ő is azt teszi. -Na de most én kérdezek tőled kettőt.
Mielőtt kérdezhettem volna a hölgy bejött és behozott hozzám 2 pontosan olyan ruhát amit körbe írtam. Elővettem az elsőt ami fekete volt.
-Miért nem jöttél ma suliba?Őszintén válaszolj. Tudom, hogy a kocsiban nem voltál az. -mondtam és magamra húztam a ruhát.
- Kémiét tanultam holnapra, hogy ne csesszél le. -mondta, én pedig kiléptem a ruhába.
Az arca tiszta pír volt, és mikor rám nézett mintha valami csillant volna a szemébe. Én is elpirultam majd a tükörbe néztem. A ruha gyönyörű volt. Egy apró pánt volt a vállamnál, a dekoltázsa nem volt hatalmas épp csak annyit mutatott amennyit engedni lehetett, az anyaga a testemre simult és a csípőmtől kiszélesedve a földre esett. Csodálatos volt, de nem nekem való. Megráztam a fejem és visszamentem a fülkébe átvenni a bordó ruhát.
-Hát ez aranyos tőled. -mondtam , miközben levettem az első ruhát és felvettem a másikat.
Ne tudtam mit mond kérdezhetnek tőle, ezért inkább csendben öltözködtem. A fejembe belefészkelte magát az a gondolat, hogy milyen helyes is most Nath. Hogy mikor meglátott mintha sebezhető lett volna. A piros ruha nagyon nehezen jött rám, viszont, sokkal jobban tetszett mint az előző.
Kiléptem az öltözőből és forogtam egyet Nath előtt.Éreztem, hogy fülig szalad a szám, mikor megláttam azt, ahogyan rám nézett. A szája tátva maradt, és aprólékosan lábujjamtól a fejem búbjáig végig mért.
-Na, hogy tetszem? -kérdeztem. -Őszintén mondjad, mert ez a második kérdés. -mondtam, ő pedig felállt és felém lépett.
-Egyszerűen dögös vagy. -mondta, és amikor meglátta az arcomat, megadóan felemelte a kezét, és vissza esett a székre.Aztán megint felvette azt az arrogáns kifejezését, amit olyan gyakran látok rajta. -De..
-De mi? -kérdeztem és megnéztem magam a tükörben. -Ne mond, hogy ez nem a tökéletes ruha.- néztem magamat végig, miközben a ruha puha anyagát fogtam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy meleg kéz megfogja a derekam. Az érintésére egy meleghullám suhant végig a gerincemen.
-Igen, be kell vallanom, hogy ez a ruha nagyon jól áll. -mondta arcával az enyém mellett, és közben az ujjaival apró köröket írt le a csípőmön. -De... - suttogta és a fülemhez hajolt. -Ez nem te vagy.
Elhúzódtam tőle. MI az, hogy ez nem én vagyok? Honnan tudja hogy én milyen vagyok? Alig ismer néhány napja, és azt hiszi már mindent tud rólam? Lehet, hogy elmondtam neki valamit magamtól, igen, de ez nem jelenti azt, hogy most hirtelen annyira ismerni-e kellene engem. Keresztbe tettem a kezem és az üzlet szőnyegét kezdtem el nézni.
-Akkor szerinted milyen vagyok én? -kérdeztem, de nem nagyon akart rá válaszolni. Felemeltem a fejem és rá néztem. Elkapta a tekintetét, mintha rajta kaptam volna valamin. Aztán megint láttam azt a csillogást a szemébe. Beletúrt a zsebébe és egy fejkendőt vett elő.
-Bízol bennem ? -kérdezte, de nem nagyon tudtam mit válaszolni. Én vele ellentétben nem tudtam, hogy milyen is igazából. Vett egy mély levegőt és a szemembe nézett.- Bízz meg bennem. Ennyit kérek. Ha nem tetszik a ruha amit mutatni szeretnék, akkor megveheted a vöröset. Csak hadd mutassam meg neked és vedd fel. Rendben ? - a szemeiben mintha láttam volna valamit, valami olyat amit még senki  máséban nem ezért bólintottam.- De előtte bekötöm a szemed. Itt várj meg. -mondta én pedig kicsit ijedten vártam, hogy a szememre rakja.
Mikor már rajta volt, megfogta a kezem és leültetett, a kanapéra.Majd csak a távolodó lépteit hallottam. Egyedül maradtam a gondolataimmal amik nem akartak nyugton hagyni. Egyfolytában kattogott az agyam. Nath valami olyat váltott ki belőlem amit senki más, és ez nem tudom miért volt. Lehet azért mert ő nem olyan, mint azok akiket ismertem egész életemben.Az is lehet, hogy azért mert egyszerűen vonzódok hozzá, amit nem szabadna. Akármennyire is utálom most per pillanat Bradet, sose csalnám meg. Először is azért, mert nem akarok az ő agyatlan gyerekes szintjére lesüllyedni, másodszorra pedig tudom, hogy a családom nem fogadná jól. Viszont volt benne valami, ami minden egyes porcikám magához vonzotta. Most is hogy elment, olyan egyedül éreztem magam.
-Visszajöttem. -mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. -Itt van az eladó is és segít neked öltözködni, hogy ne lássad a ruhát.
Egy puha kéz meg fogott és felállított a kanapéról és bekísért az öltözőbe. Levette rólam, óvatosan a ruhát, és segített, hogy a másikba normálisan beletudjak bújni. Az anyaga olyan volt, mintha felhő venne körül. A hölgy megfogta a kezem és kivitt a tükör elé. Hallottam, hogy Nath nem vesz levegőt.
-Ha ezt a ruhát nem veszed meg, én fogom és rád nyomom valahogy. -mondta nevetve és hallottam, hogy felém lép.A fülemhez hajolt és azt mondta:
-Na ez az a lány akit én annyira kedvelek. -mondta és levette a szememről a kendőt.
Mikor belenéztem a tükörbe nekem is elállt a szavam. A ruha gyönyörű volt. Életemben nem láttam még ennél szebb ruhát. Az egész tiszta fehér volt, mint egy esküvői ruha.A selymes anyag felvette az alakom és minden olyan helyet kiemelt, amit ki kell hangsúlyozni. Az egészet gyöngyök borították, nem volt pántja  és a combom közepéig ért. Ezen a ruhán egy vastagabb tüll rész volt , ami a derekamnál kezdődött és az egészet a hátuljánál vezetve, le ezzel egy uszályt adva neki. Teljesen elált a lélegzetem. El kell ismernem, hogy Nath tényleg tudta milyen vagyok, mert ez tükrözte a személyiségem.
Felé fordultam , és éreztem a feszültséget köztünk. Nagyon erősen megakartam csókolni, hogy tudassam vele, mennyire boldoggá tett ebben a pillanatban, és láttam, ő si ugyan ezt szeretné. Mikor már rászántam volna magam, hogy megfogom a nyakánál és magamhoz húzom, az eladó hölgy megszólalt.
-Nagyon rég láttam ennyire aranyos párt mit ti. -mosolygott ránk. -Mióta vagytok együtt?
-Mi nem vagyunk együtt. -mondtam, és elléptem Nath mellől.
-Még. -tette hozzá, én pedig felé vettem a pillantásom, és éreztem hogy elönt a pír.
-Értem.- mondta, kicsit elszomorodva, a hölgy. - Ha döntöttek a kassza a bal oldalt van.- miután ezt közölte ott hagyott minket.
Bementem az öltözőbe és levettem a csodálatos ruhát. Mellette a fekete és a piros, nagy semminek tűntek.
-Ezt ugye a bálra veszed? -nézett rám, miután kijöttem az öltözőből.
-Igen. Bár még nem hívtak meg. -mondtam kicsit szomorkásan, miközben fizetni készültem.
-Tessék? Brad nem hívott el? -kérdezte elképedve. -Tudtam hogy egy barom, de nem hogy ennyire.
-Alapvetőnek tekinti, hogy mi ketten együtt menjünk. -mondtam szomorkásan.
-Akkor meg kell neki mutatni, hogy ez nem így van. -mosolygott , és éreztem ebből semmi jó nem fog kisűlni.
-Nath... -kezdtem bele, de félbe szakított, és egy komolya arckifejezést öltött fel.
-Faith Rosburry. Megtisztelne azzal, hogy velem jön az őszi bálra, mint a partnerem? -térdelt le, mintha megkérné a kezem. Nem tudtam nem elmosolyodni . Hiába hirtelen jött az ötlet, de megtetszett. Nem csak azért mert ezzel vissza vághatok Bradnek, hanem mert így Nathttel tölthetek majd egy estét.
-Igen, csak állj fel, te idióta. -kacagtam, miközben felszabadultnak éreztem magam és felsegítettem.
Az egyik kezemmel a ruhát fogtam, a másikat pedig Nath fogta mosolyogva, és kiszaladt velem a boltból. Nem tudtam mást csinálni, csak nevetni. Ez a Nath más volt, mint az a Nath akit az első nap láttam, és akiről előtte olyan sok rossz dolgot hallottam. Ez a Nath egy olyan srác volt, akit egész nap magam mellett akartam tudni.
Mikor megállt a kocsi mellett, mind a ketten nevettünk. Nath rám nézett, én pedig megint azt éreztem, hogy ebben a percben megakarom csókolni. Közelebb léptem hozzá, és éreztem, hogy a szívem a mellkasomban dübörög, és kiakar törni. Nath megfogta az arcom, amitől kirázott a hideg, és a szívverésem még jobban felgyorsult. Láttam, ahogy egyre közelebb hajol felém és mikor már megcsókolt volna, a telefonja elkezdett csörögni.
Mind a ketten szétröppentünk, mint akiket valami illegális dolgon kapnak rajta. Én a ruhámat kezdtem nézni a zsákon belül, ő pedig a telefonját halászta a ki a zsebéből és felvette. Nem nagyon figyeltem, hogy kivel beszél, csak arra tudtam gondolni, hogy a mai nap, már másodszorra csókolóztunk volna, ha valami nem szakít meg minket. Lehet ez akár egy jel is, hogy nekünk nem szabadna ez csinálnunk. Már untam, hogy a ruhát nézem , ezért felnéztem Nathre akinek az arcán egy rémült kifejezés ült. Valamiért én is megijedtem, és most már bántam, hogy nem figyeltem arra, hogy miről beszélnek.
-Biztos vagy benne? Jólvan. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. 10 perc és ott vagyok. Ne menj el onnan. -mondta és kinyomta a telefont.
-Minden rendben van ? -kérdeztem aggódva. Ő megrázta a fejét.
-Nagyon jó volt, hogy most egy kicsit elmenekülhettem a világom elől, de mennem kell. Majd kémián találkozunk. -mondta és ott hagyott az utcán.
Kedvem lett volna hozzá vágni valami keményet, mert így itt hagyott, de tudtam, valami nincs rendben. Bedobtam a ruhát a kocsiba, majd én is beszálltam.
Nem akartam elindulni, mert tudtam , amint itt hagyom ezt a helyet, ezt az egész napot magam mögött kell hagynom, és senkinek sem említhetem. Mióta gimibe járok, ez volt az egyik legjobb napom, és el kellesz titkolnom. Becsuktam a szemem ,és láttam amint Nath felém hajol. Vettem egy mély levegőt, kinyitottam a szemem, majd beindítottam a kocsi motorját. Ezzel magam mögött hagyva ezt a csodálatos napot.