7.fejezet

-Nath, nyugodj már le! Érzem mennyire ideges vagy. –mondtam a kocsiba, amit Nath vezetett, olyan sebességgel, hogy a kapaszkodót annyira erősen kellett fognom,hogy az ujjaim elfehéredtek. Vártam, mikor fogunk neki menni valaminek, de Nath túl jól vezetett és tudta mikor kell előzni.

-Csak téged féltelek. Hülyeség volt velem jönnöd. – mondta olyan feszülten, ahogy még nem hallottam beszélni.

A kezemet az övére raktam, elmosolyodtam, hogy tudja semmi bajom, és nem tud olyat csinálni, amivel elüldözhetne. Éreztem, hogy kicsit megnyugodott, mert nem vezetett annyira gyorsan és kicsit a tartásán is engedett. 

Az út további része nyugodtabban és csendesebben telt. Olyan 10 perc után rájöttem, hogy közeledünk a célhoz, mert Nath arc kifejezése, teljesen megváltozott. Sokkal komolyabb, és keményebb lett. A szeme megváltozott, az ajkát szorosabbra húzta, viszont a tartása sokkal lazább lett. Nem értettem ezt a hirtelen változást, de nem akartam megzavarni, mert nagyon látszott, hogy koncentrál valamire.

Egyszer csak hirtelen megállt egy lerobbant utcánál és leállította a motort, majd felém fordult, és megfogta a kezem. Az ujjai jég hidegek voltak, a szemei pedig sötétnek tűntek, hiába volt gyönyörű rikító kék szeme.

-Maradj szorosan mögöttem. Ha meglátsz egy lányt,és jeleztem, szaladj oda és hozd a kocsihoz. Velem ne foglalkozz. – mondta monoton hangon.

-De.. –szólaltam meg, ám nem engedte befejezni.

-Faith, nem én vagyok most a legfontosabb. Sarah-t kell most kihoznunk onnan. Nem vitatkozok. – mondta és kicsit erősebben megszorította a kezem. –És szeretném, ha nem változna meg a véleményed rólam, a mai nap után. Rendben? Ezt a szakaszát az életemnek véglegesen lezártam, mikor megismertelek.

Kezével óvatosan megsimogatta az arcomat, majd magához húzott, és egy csókot lehelt az ajkaimra. Ez a csók rettentően különbözött az összes többitől. Az ajkai kemények voltak, mint a márvány, és nagyon melegek. Olyan intenzitással csókolt, mint aki mindenképp megakarja őrizni ezt a pillanatot,mintha ez lenne az utolsó csók, amit váltottunk. De nem tartott sokáig. Elhajolt és kiszállt a kocsiból.

Én gyorsan követtem őt, egy sikátorig, ahol hangokat hallottunk. Nath hátra nyúlt és mutatta, hogy maradjak mögötte. Eszembe jutott az a sok film, amikor óvatosan közelítik meg az emberek az ellenséget, és hirtelen támadnak. Gondoltam, mi is ezt fogjuk csinálni, ám nagyot tévedtem. Nath csak lazán elkezdett sétálni, nem törődve, hogy a sikátorba minden lépése visszhangzik és így hamar észre veszik. Én szorosan mögötte mentem.

Mikor kinéztem a válla felett, láttam három kétszer akkora srácot, mint Nath , akik éppen egy lányt ütöttek.

-Nem megmondtuk, hogy soha többet ne lássunk itt, ha kilépsz a bandából? –kérdezte az egyik, és megpofozta a lányt, aki csak nyögött egyet, majd elnevette magát.

-Jimmy akkora egy segg vagy. Én itt lakok, bazdmeg! – ordította a csaj, mire egy másik, aki sokkal magasabb volt az elsőnél gyomron rúgta. A lány össze esett, és láttam, hogy vért köp.

-Fiúk! Miért nem a saját korcsoportotokkal kezdtek ki? –kérdezte Nath, csak pont annyira hangosan, hogy a srácok akik ott álltak, meghallják. Mind a hárman egyszerre fordultak meg otthagyva Sarah-t a földön. Nath ekkor elnevette magát.- Komolyan Sam a három legszerencsétlenebb rácot küldte ide? Ti vagytok a csicskásai? –nevetett még mindig.

Éreztem, hogy felmegy bennem az adrenalin. Tudtam, hogyha így folytatja, előbb vagy utóbb ez a három gorilla neki megy és a földről kellesz felkaparnom őt, amihez semmi kedvem nem volt perpillanat.

-Lám, lám az új gazdag gyerek visszatért a köreinkbe. MI az oka annak, hogy megtisztelsz minket a jelenléteddel? –lépett közelebb hozzánk a középső. Én még jobban bementem Nath háta mögé, hogy ne lásson annyira.

-Szeretném hazavinni a barátomat. –mondta, és ő is  közelebb lépett. Én is követtem a példáját, bár a szívem még gyorsabban kezdett dobogni. A középső elkezdett nevetni majd a másik kettő mellette folytatta a kacagást.

-Az nem fog menni. Tudod,van néhány dolog amit Sam ránk bízott, hogy intézzük el vele kapcsolatban. –mondta és ő is tett egy lépést felénk. Ekkor a pillantása rám ragadt, és éreztem, ahogyan tetőtől talpig végig mér. –Nocsak, hoztad a kurvádat is? –mosolyodott el. Nath ekkor nagyon kicsit felém fordította a fejét és suttogva megszólalt.

-Most! –mondta, majd egyenesen neki ment a vele szemben álló srácnak, mire a bal szélső Nathnek rontott.

Amilyen gyorsan csak tudtam, Sarah felé szaladtam. A másik srác épp előttem állt meg. Nem tudtam mit tegyek, ezért tökön rúgtam, és kikerültem. Sarah a földön feküdt, és nagyon gyengének látszott, valamint az arca felvolt dagadva.

-Itt vagyok! Kiviszlek, csak kapaszkodj belém. –mondtam és vártam, hogy a karját ide adja. Rám pillantott, és mintha, egy mosolyt láttam volna a szája szélén. Átvetette a karját a vállamon, és én pedig felemeltem. Mintha pehely könnyű lett volna, de biztos csak az adrenalin tette ezt. Szaladva haladtunk el a verekedő srácok mellett. Nath olyan profi mozdulatokkal verte a srácokat, hogy nem akartam hinni a szememnek, és az arcán egyáltalán nem láttam volna annak a jelét, hogy megbánja, sőt mintha egy kicsit élvezte volna, ami megrémített.

Gyorsan a kocsihoz vittem Sarah-t, és leültettem a hátsó üléshez. Hátra mentem és örültem, hogy volt nálam mindig egy első segély doboz. Magamhoz kaptam és oda mentem Sarah-hoz, aki nagyon kimerültnek látszott.

-Már azt hittem sosem fog jönni. – mondta, minden egyes erejét felhasználva, majd hátra dőlt az ülésen. Elővettem az első ülésről egy fél literes vizet, és felé nyújtottam, amit ő elfogadott,és nagyokat kortyolgatva kiitta azt. Elővettem egy ragtapaszt és fertőtlenítőt. Az arcán láttam néhány vérző sebet, de ebből csak 1-tűnt mélyebbnek. A többit kitisztítottam, majd a mélyre még raktam egy ragtapaszt is. A dudorokat az arcán, pedig jégakkuval próbáltam enyhíteni.

Már a harmadik dudort, sikerült lejjebb vinnem, mikor megláttam a sikátorból kilépni Nahtet. A haja az izzadságtól a homlokra tapadt, a szeme mostmár sokkal tisztábbnak és világosabbnak tűnt, az arca kipirult, és lihegett, a ruhája az izmos felsőtestéhez feszült. Mikor megláttam a kezét, elállt a lélegzetem. Nem akartam hinni annak amit láttam. A keze csupa vér volt, és a bütykein már néhol látni lehetett a csontott, minden lépésnél egy-egy vércsepp csöppent a járdára.

Oda ment Sarah mellé, és gondoltam jól jönne nekik most egy kis idő amíg beszélgethetnek kettesbe, így a kocsi elejéhez mentem, és próbáltam elfelejteni, azt amit a mai nap láttam , és ahogy Nath most kinézett. Nem akartam figyelni arra, hogy miről beszéltek, de túlságosa is kíváncsi voltam, hogy milyen is volt Nath , mielőtt megismertem, így kicsit kihallgattam őket.

-Nath, nem akarlak felidegesíteni, de szerintem Sam téged akar elkapni, csak nem tudja hol keressen. Mind a ketten tudjuk hogyan váltatok el. Nem volt szép, és Sam nem szereti a befejezetlen ügyeket. – mondta Sarah, nagyon halkan, így én is csak alig hallottam.

Nath egy hatalmasat sóhajtott, majd fel állt és járkálni kezdett. Nem halottam beszédfoszlányokat, csak Nath cipőjének a hangját, amit visszavert a járda. Nem tudtam semmire gondolni, csak arra, hogy hogyan válhatott el Nath attól a Samtől. Arra lettem figyelmes, hogy a lépések hangja, abba maradt, majd Nath kicsit hangosabban Sarahoz beszélt.

-Biztos, hogy biztonságos most hazamenned? Bruce vagy Nina otthon van? –kérdezte egy kis aggodalommal a hangjában.

-Nyaralni mentek, én vagyok egyedül otthon. Nath , én nem akarok hazamenni. –mondta,majd egy kis csönd következett megint.

-Lakhatnál nálunk. – mondtam ki hangosan hirtelen, azt ami az eszembe jutott. Hátra fordultam, és mind a ketten meglepetten néztek rám. – Anyáék úgyis elutaztak, és abban is biztos vagyok, hogy ez a Sam sose gondolná, hogy egy olyan környéken legyél, mint ahol én lakok. Már bocsi. – mondtam és közelebb mentem hozzájuk.

-Nem lenne gond? –nézett rám, majd Nathre. Nath már nyitotta a száját , de én hamarabb szólaltam meg.

-Dehogy. Nem szeretném, hogy még jobban bajod esne, és nálam biztonságban vagy. Igaz? –néztem Nathra, kicsit félve.

Nath rám nézett, majd közelebb jött hozzám, megfogta a kezem és kicsit odébb vitt. Amikor hozzám ért, kicsit megijedtem, hogy szorosan fog megfogni, de olyan gyengéden ért hozzám, mintha porcelánból lennék. Éreztem, hogy az arcomat nézte, de nem mertem a szemébe nézni.

-Nem hinném, hogy jó ötlet, hogy Sarah hozzátok menjen. Sam megtudhatja, hogy hol laksz, és hogy közöd van hozzám. Majd én elviszem magamhoz Saraht. –mondta, kicsit parancsolóan, amitől a szívem gyorsabban kezdett verni.

-Szerintem Sam azóta tudja, hogy létezek, mióta először beszélgettünk. –mondtam a földnek kicsit félénken.Nath megfogta az arcomat én pedig éreztem a vér fémes szagát, és elfordítottam a fejem. Tudtam , hogy megsértettem őt, mert megígértem, hogy nem fog megváltozni a véleményem, de akkor sem tudtam titkolni azt, hogy nekem egyáltalán nem tetszik az amit az előbb csinált.

Nath fogta és hátrébb lépett egyet, ami szíven ütött. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon is vonzódom hozzá, és bármit megtennék érte, de amit ma láttam kicsit megijesztett és ezt nem tudtam titkolni előtte. Hiába ismerjük egymást alig néhány hete, mégis szinte mindent tudunk a másikról.

Ezért tudtam azt is, hogy Nathet most nagyon megbántottam azzal, hogy nem fogadtam el amit ma láttam. Felemeltem a fejem és óvatosan az arcára néztem. Láttam azt, hogy mennyi érzelem fut át rajta majd, hogy beletörődik.

-Jólvan. Vidd haza, én majd sétálok. –nézte a cipője orrát. –Majd hívj, ha szükséged van rám. – fordult meg, és elindult az utca vége felé. Én csak álltam és néztem ahogy elsétált. Szívem szerint utána akartam futni, de nem volt merszem. Át akartam gondolni mindent, mielőtt újra beszélek vele, és ehhez a legjobb megoldás, ha most nem beszélek vele egy darabig.

Beszálltam a kocsiba, de mielőtt elindultam volna, vettem egy mély levegőt, mert éreztem, hogy a sírás határán vagyok és nem akartam Sarah előtt elsírni magam. Miután lenyugodtam elindítottam a motort és haza hajtottam.

Egész úton csak Nath járt az eszembe és az együtt töltött idő. Az, hogy mennyire figyelmes volt és hogy mennyiszer nevettünk, valamint azokat az érzéseket, amiket csakis akkor éreztem mikor vele voltam. Azt hihetetlenül aranyos mosolyát és a csillogó szemeit amikor rám nézett. De aztán eszembe jutott az a kifejezés amit ma láttam az arcán. Olyan kegyetlen volt, és semmi megbánás nem látszott rajta. Megráztam a fejem, hogy kiverjem a képet a gondolataimból.

Leálltam a kocsi feljárónál, és Sarahhoz siettem, hogy kisegítsem, de ő inkább a saját lábán akart bemenni. Én azért szorosan mentem mellette, hogyha úgy lenne mellette legyek. Kinyitottam az ajtót, és elmondtam Sarahnek, hogy mit hol talál meg a házban. Ő egyből a nappaliba ment, és ledőlt a kanapéra. Én bekapcsoltam a  tv-t és leültem mellé. Hiába néztem a képernyőt, az agyam mégsem a műsoron járt. Mindenféle gondolat váltotta egymást a fejemben. Próbáltam a műsorra fúkuszálni, de sehogyan sem akart összejönni.

-Minden rendben van? – zökkentett ki Sarah hangja. Megráztam a fejem és a kezembe temettem az arcomat. Hallottam , hogy felül de nem ért hozzám. Gondoltam nem tudta mit csináljon.

-Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Nath ilyenekre képes volt. Hogy lehetett ennyire kegyetlen ? emeltem fel a fejem, és éreztem azt a bizonyos gombócot a torkomban. Sarah most végre közelebb jött és szorosan megölelt.

-Tudom, hogy most mit gondolsz. Én mikor először találkoztam Nathtel rettentően féltem tőle.  Minden egyes alkalommal, mikor találkoztunk messziről elkerültem, mert valljuk be , nem éppen jó kisfiúsan néz ki. A lényeg, hogy egyik nap mikor szarban voltam láttam, hogy félholtra vert egy srácot, mert kikezdett velem. Sőt , a barátságunk során nagyon keveset beszéltünk, de mindig számíthattam rá. Sokkal rosszabb volt, mint a mai nap.

-Ha megszeretnél nyugtatni , akkor nem éppen jó úton haladsz. –mondtam kis mosollyal az arcomon. Sarah is elmosolyodott .

-De jó úton haladok. A lényeg, hogy év elejéig rettentően durva volt, hiába léptünk le Samtől. Az egyik legjobb barátom már évek óta, és eddig mindig durva volt mindenkivel és mosolyogni se láttam gyakran. De aztán a suli első napja után mosolyogva jött hozzám. –mondta és rám nézett. Nem értettem. – Elmesélte, hogy mekkora szar lesz az utolsó év és azt, hogy mennyire lúzer mindenki. A szokásos. Aztán említett egy lányt. Hogy mennyire megfogta, és hogy életében nem volt még ilyen érzése. Aznap eljöttem és megnéztem, hogy ki az a lány.Azóta mindennap mikor, hozzánk jött fel tanult és csak rólad beszélt. Láttam azt hogyan változtattad meg napról napra. Láttam, hogy egyre többet mosolyog és vidám dolgokról beszél. Még a mostoha fatárjával is elviselhetően viselkedett. Ekkor döbbentem rá, hogy Te vagy a legjobb dolog ami Nath életében történhetett.

Igaza lehetett. Nathnek valószínűleg én voltam a legjobb dolog az életében és úgy is kezelt engem. Én voltam az aki kihozta őt a mélyből. Megtöröltem az arcomat és Sarahra pillantottam.

-Ugye ezt nem csak azért mondod, hogy megnyugtass? – kérdeztem tőle, mire elnevette magát.

-Nem. Ezt azért mondom ,mert így van és nem akarom, hogy te vagy Nath rosszba legyetek, mert én szarba keveredtem. Titeket egymásnak teremtettek. Olyanok vagytok, mint a Yin és a Yang. Ő a rossz te pedig a jó.Tökéletes összhangban vagytok , mikor együtt vagytok, de ha külön akkor mintha elveszettek lennétek. Legalábbis Nath.-mondta és megtörölte az arcomat. –Na de menj zuhanyozz le, nem nézel ki valami jól. –mondta én pedig elnevettem magam.

-És ezt egy olyan valaki mondja nekem , akinek 3 dudor is van az arcán. –mosolyogtam, és ő is nevetett.

Felálltam, de mielőtt bementem volna a fürdőbe megfordultam és megköszöntem neki, hogy segített megnyugtatni, majd bementem a fürdőbe és hideg vízben lezuhanyoztam, hogy lehűtsem magam egy kicsit.

Amikor kijöttem a zuhanyból, még leültem egy kicsit a Wc szélére, mert nem akartam kimenni Sarahhoz. Azon kattogott az agyam, amit mondott, hogy mennyire összeillünk Nathtel. Próbáltam valami ellen mondást keresni, de nem találtam semmit. Igaza volt. Nath nélkül, mintha már nem is lennék önmagam. Hiába van egy ilyen durva oldala, igazából tudom, hogy engem sosem tudna bántani. Visszagondoltam, hogy milyen arcot vágott, mikor haza indult és görcsbe rándult a gyomrom. Bocsánatot kell kérnem tőle. Felhúztam egy ujjatlan pólót, egy pulóvert és egy rövidnadrágot, majd kirohantam az ajtón.

-Sarah elmegyek, megkeresem Nathtet és megmondom neki hogy…. –jöttem ki a fürdőböl, és amikor a nappali felé fordultam ott ült ő. Olyan elveszettnek tűnt, és kicsinek, hogy megesett rajta a szívem. Felemelte a fejét, és amikor meglátott felállt .

-Én engedtem be. –mosolygott Sarah a kanapéról.

-Mit akarsz nekem megmondani? –kérdezte Nath és közelebb lépett hozzám. Én nyeltem egy nagyot és a lábam a földbe gyökerezett.

-Csak azt , hogy sajnálom. Tudom, nem így kellett volna reagálnom, csak nagyon megijedtem. –mondtam és olyan közel mentem hozzá, amennyire csak tudtam, és belenéztem a  szemébe. – Sajnálom. Ígérem legközelebb nem így fogok reagálni. Nem akarlak elveszíteni. Még a gondolat is szörnyűen hangzik. –mondtam és megöleltem. Éreztem, hogy először megfeszül, majd a kezét lassan a hátamra rakja, és szorosan maghoz húz. Ki engedtem a bent tartott levegőt, és elmosolyodtam, miközben az egyik kezemmel a hajába túrtam.

-Sajnálom, hogy ezt kellett látnod. –mondta, miközben elhúzódtam tőle, és megcsókolt. Mind a ketten fellélegeztünk aközben a csók közben, és mosolyogva váltunk el. –Eljönnél velem egy randira? Persze smmi baj, ha nem vagy ha még szeretnél várni...–Elnevettem magam és megcsókoltam. Miután elváltunk Sarah szólalt meg.

-Nath, szerintem ez egy igen volt. –mosolygott és csatornát váltott.

6. fejezet

Nem mertem az ablakhoz menni. Ott álltam a szobámba rettegve, és a telefonomat próbáltam megkeresni, olyan halkan amilyen halkan csak lehet. A szobám pont az utcára néz, és az emeleten van, szóval csak az lehet egyetlen értelmes magyarázat, hogy akárki is dobta be az ablakom, az engem akar.

Épp mikor már szaladtam volna a szüleimhez, egy ismerős hangot hallottam meg, ahogy nagyon halkan káromkodik. A szekrényemhez mentem, és kerestem egy pulóvert, amit a pizsamámra húzhattam, majd a betört ablakhoz léptem, óvatosan kikerülve, a földre hullott üvegszilánkokat.  Lenéztem az utcára, és ott állt ő. A kezét a hajába túrta, amin egy kapucni volt, így alig láttam az arcát, csak az utcai fények világították meg.

-Nath? –kérdeztem suttogva. Egyből felfigyelt a nevére, és felém kapta a fejét.

-Faith! Úristen, bocsánat. Nem akartam ekkorát dobni esküszöm! – kezdett mentegetőzni.

Annyira megörültem, hogy most itt van, hogy nem tudtam parancsolni az érzéseimnek, elnevettem magam. Kinéztem rá és láttam, hogy értelmetlenül áll a dolgok előtt.

-Mit keresel itt? –kérdeztem mosolyogva, nem törődve azzal, hogy az előbb törte be az ablakomat, aminek a maradványai között lépkedek, és hogy ezért biztosan kifogok kapni.

-Csak tudni akartam, hogy minden rendben van-e. –mondta zavartan.

-Hajnali 3 kor? –kérdeztem nevetve.

- Csak látni akartalak és nem bírtam már várni.–mondta.

Egy szó nélkül elmentem az ablakomtól, és a szekrényemhez rohantam. Magamra dobáltam néhány ruhadarabot, megragadtam a kulcsaimat és a telefonom. Leszaladtam a konyhába és írtam egy cetlit anyuéknak, hogy hamarabb mentem suliba, és jó utat nekik, majd kirohantam a házból. Amint a levegőn voltam, kulcsra zártam az ajtót, és Nathhez szaladtam. Amikor oda értem mellé szorosan magamhoz öleltem, amit hála égnek viszonzott.

- Annyira sajnálom azt a sok butaságot, amit a fejedhez vágtam. –mondtam a mellkasának beszélve.

- Tudom, hogy nem gondoltad őket komolyan. Ismerem milyen mikor ideges az ember. Csak aggódtam miattad. Nem akartam, hogy butaságot csinálj. –mondta, miközben a hajamat simogatta.

-Sosem csinálnék butaságot. Kivéve, hogy beteget jelentettem a hétre. –mondtam és még jobban hozzá dörgölőztem.

-Akkor mi a heti tervünk? –kérdezte Nath miközben elhúzódtunk és összekulcsoltuk a kezünket. Én csak nevettem.

-NEKÜNK semmi. Neked iskola, nekem pedig pihenés és felkészülés arra, hogy mi fog várni a suliba. –mondtam félénken. Éreztem, hogy Nath erős keze megszorította az enyémet.

- Akkor nekem kellesz jegyzetelnem kémián, igaz? –kérdezte elterelve a témát, hogy mosolyra derítsen, ami összejött neki.

-Úgyis olyan jó lettél belőle. –nevettem el magam. –Na de tényleg. Hogy hogy tanultál rá?- néztem rá érdeklődve és láttam, hogy az arca felveszi egy paradicsom színét.

-Csak le akartalak nyűgözni. – nevetett fel olyan édesen, hogy lábújjhegyre álltam és adtam egy csókot a szájára.

-Összejött. –mosolyogtam rá. Majd izgatottam megszólaltam. –Na és hova megyünk most? Sose szöktem még ki otthonról. – mondtam. Hiába volt ilyen késő, még egy hegyet is megmásztam volna olyan fittnek éreztem magam.

-Mit szólnál egy hot doghoz? – nézett rám nevetve Nath.

-Ezt vegyem randinak? – húztam fel a szemöldökömet. Nem tudtam mit érzek ezzel kapcsolatban. Szerettem volna Nathtel lenni, és akármennyire is rühelltem most Bradet, akkor is csak néhány órája szakítottunk. Nem akartam egy új kapcsolatba belelépni, hiába éreztem azt, amit. Féltem, hogy talán összetörné a szívem.

Nath látta rajtam, hogy kicsit pánikba estem, ezért megrázta a fejét, és a másik kezünket is összekulcsolta.

-Csak egy Hot dog. Ha már felkeltettelek az éjszaka közepén, ennyivel tartozom. Meg egy ablakkal. –nevetett fel. Sokkal megkönnyebbültem éreztem magam, mikor elindultunk, azzal a tudattal, hogy Nath megért és tudja, hogy még várnia kell ezzel egy kicsit.

Húsz perc múlva a külvárosban ültünk egy parkban, egy-egy hot doggal a kezünkben. Mind a ketten csak bámultuk az eget, ami aznap este, nagyon tiszta volt, így minden egyes csillagot láthattunk az égen.

-Mióta van meg ez a nyaklánc? –kérdezte, a tekintetét a nyakamra szegezve ahol az egyik legféltettebb kincsem volt. Automatikusan oda kaptam a kezem és megszorongattam. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy a nyakamban hagytam.

-Semmiség. –mondtam idegesen és próbáltam eldugni a nyakláncot. Nath megfogta a kezem és a benne lévő medált tanulmányozta.

-Nagyon szép. Biztosan van valami története, különben nem védenéd úgy, mint oroszlán a kölykét.

-Nem is vagyok ilyen! – mondtam felháborodva.

-Nem is érdekel igazából. – színlelt nemtörődömséget, miközben egy hatalmasat harapott a hot dogba. Tudtam, hogy kíváncsi rá, és elakartam neki mondani, mert igazán megbíztam benne, de féltem, hogy kinevetne. Végül erőt vettem magamon és elmeséltem neki.

-Öt éves koromban rengeteg veszekedtek a szüleim és akkoriban mindig elmentem otthonról sétálni, biciklizni meg ilyenek. Egyik nap, mikor nagyon messzire fajultak a dolgok, elhatároztam, hogy elszökök. –mondtam és láttam a mosolyt Nath arcán. – Egy kis táskába bepakoltam egy Coca Colát, egy doboz édességet, és egy dollárt, majd miközben anyáék elvoltak foglalva, kimentem az ajtón és elindultam a városba. Annyira büszke voltam magamra, hogy sikerült kiosonnom, hogy megettem az összes sütit és megittam a Colát. - láttam Nath arcán, hogy visszafolytja a nevetést, és én is elmosolyodtam. – Elmentem a bolha piacra, bár akkor még nem tudtam, hogy mi az, csak betévedtem, és rengeteg dolgot láttam. Annyira tetszett a hangulat, az emberek, és a tárgyak, amiket árultak. Megakadt a szemem ezen. Annyira megtetszett, hogy mondtam a hölgynek, hogy adok neki 1 dollárt, ha nekem adja a nyakláncot. Emlékeztem mennyire, mosolygott a néni mikor meglátott. – kacagtam fel az emlék miatt. – Elvette a dollárt és felrakta a nyakamba. Azt mondta, hogy ennek a nyakláncnak különleges ereje van, és ha rajtam van, csakis jó dolgok történhetnek velem. Ezután kimentem és folytattam az utamat üres táskával. Sajnos néhány óra múlva nagyon megéheztem, így hazakellett mennem. A szüleim észre se vették, hogy elmentem.

Fejeztem be kicsit szomorúan a mondani valóm. Nath egész végig engem nézett, és éreztem, hogy megakar csókolni, ezért gyorsan haraptam még egy hatalmasat a hot dogba, ezzel terelve el a gondolatait a nyakláncomról.

-Ez valami isteni. –mondtam teli szájjal, nevetve. Nath csak mosolygott, amíg lenyeltem a falatot. Miután mind a ketten megettük a hot dogot és csak ültünk egymás mellett csendben.Figyeltük, ahogyan felkel a nap.

-Sajnálom Bradet. –mondta Nath, megtörve a csendet, de nem nézett rám. Felé kaptam a fejem. Nem gondoltam, hogy ezt azért mondja, hogy nekem legyen rossz. Tényleg sajnálta, ami kicsit megdöbbentett.

-Én nem. Igazából örülök neki, hogy vége. Csak sosem gondoltam, hogy ennyire rosszul fog végződni. Azt hittem, majd azért fogunk szétmenni, mert a szüleinknek más terve lett. De már egyikünk sem szerette a másikat. – mondtam őszintén. Nath felém fordult, és én is ránéztem. A pillantása az ajkamra téved és elmosolyodott.

-Van valami a szád szélén. –mosolygott, én pedig gyorsan megtöröltem az ajkam bal oldalát. Nath nevetett és közelebb jött. –Na, várj majd én. – mondta, megfogta az arcom és megcsókolt.

Mivel még csak halvány világosság volt a parkban, egyikünket sem zavarta, hogy netalán valaki megláthat minket. A csókja meleg, gyöngéd és izgató volt. A kezemmel a hajába túrtam, ő pedig a derekamra rakta, az egyik kezét, majd óvatosan lefektetett a fűre. A nedves fűszálak csikizték a nyakamat, így belemosolyogtam a csókunkba, amire az volt Nath reakciója, hogy elhajolt tőlem. Hirtelen hidegnek tűnt minden, most hogy már nem volt az ajka az enyémre tapadva. Mind a ketten egymás arcát fürkésztük. Elmosolyodtam, és visszahúztam. Nath mellkasát az enyémnek nyomta, amire a reakcióm az volt, hogy az egyik lábamat a derekára kulcsoltam. Hirtelen elhúzódott tőlem.

-Ha ezt folytatod, nem fogok tudni ellen állni neked. –mondta, de nem törődtem vele, visszahúztam magamhoz, és még hevesebben kezdtem csókolni. Nath megfogta a lábam, és finoman, simogatni kezdte. Két csók között egy erőtlen nyögés hagyta el a számat. Nath fogta magát, és lemászott rólam.

Mind a ketten feküdtünk a fűben, immáron teljes világosságban és ziháltunk. Nem tudom mennyit töltöttünk egymásra borulva, de ami perceknek tűnt, valószínűleg volt egy óra is. Nath teljesen elvette az eszem, és ez nagyon is tetszett. Éreztem, hogy akar engem, amit Bradnél soha sem. Gyorsan megráztam a fejem, mert nem akartam többször Bradet és Nathet összehasonlítani, mert semmi értelme nem volt, hiszen teljesen különbözőek voltak.

-Mennyi az idő? –kérdeztem, mire ő elővette a telefonját, majd gyorsan felpattant.

-Mindjárt 8. – mondta, és engem is felsegítetett. – Elkísérsz a suliba? –nézett rám, reményteljesen.

-Egy darabig, de nem megyek a suli közelébe. Még nem. –mondtam, amire ő csak bólintott, majd kézen fogva, elindultunk a gimihez.

Tudtam, hogy nem fogok bemenni az iskolába, mégis hirtelen pánik tört rám. Mivan, ha már most itt van valaki és figyel? Mivan, ha Brad látott engem és Nathet? Vajon képes lenne még jobban meglázni úgyis, ha nem vagyok ott? Hirtelen megtorpantam, és elengedtem Nathet. Ő ijedten felém pillantott, majd megsimogatta az arcomat.

-Minden rendben? –kérdezte egy gyengéd mosoly kíséretében. Én bólintottam, és adtam egy puszit az arcára.

-Ígérd meg, hogy iskola után rögtön feljössz hozzám. – néztem a szemébe, és egy lágy csókot leheltem az ajkaira. Ő csak vett egy mély levegőt, és a homlokát az enyémnek nyomta.

-Muszáj addig várni? Nem mehetnék most? –kérdezte, mire én belebokszoltam egyet.

-Na menj, mielőtt meggondolom magam. – kacagtam, majd Nath még adott egy utolsó csókot, és sietve az iskolába ment.

Otthon egész nap csak a kanapén feküdtem és kapcsolgattam a csatornákat. Semmi értelmes műsor nem volt adásba, szóval megfogtam a laptopom és a kedvenc zenéimet raktam be. Az első pár számot még ülve énekeltem, de a többit már ugrándozva és üvöltve nyomtam a lakásba. Örültem, hogy kicsit kiélvezhetem azt, hogy egyedül vagyok, és nem kell semmi mással törődnöm csak azzal, hogy jól érezzem magam.

Néhány órás ugrándozás után, eléggé leizzadtam, így gyorsan berohantam a zuhanyzóba és megmosakodtam, valamint hajat mostam. Mivel nem hoztam magammal a fürdőbe csak azt a ruhát, amibe beleizzadtam, ezért magamra csavartam egy törölközőt, és dúdolva kiléptem a helységből, hogy felvegyek valami másik ruhát.

Amikor a nappaliba értem, egy aprót sikoltottam. Nath ült a kanapén, lábát az üveg asztalra vetette, a táskát pedig az előszobában, a cipőjével együtt ledobta. A sikolyomra, hátra kapta a fejét, és láttam az elképedést az arcán. Tetőtől a talpamig végig mért, én pedig szégyenlősen, az arcom elé kaptam a kezem. Hallottam amint feláll az ágyról és felém lép.

-Mikor azt mondtad, hogy jöjjek fel, nem arra gondoltam, hogy ezt akarod csinálni. –nevette el magát, miközben lehámozta a kezem az arcomról. Éreztem, hogy elvörösödök, hiszen tudtam, hogy semmi nincs a törölköző alatt. Nath felemelte az egyik ujjával az állam, és óvatosan megcsókolt. Nem volt benne semmi sürgetés, csak egy apró csók volt, ami biztosított róla, hogy nem fog semmit csinálni. Miután elváltak az ajkaink gyorsan felrohantam az emeltre és magamra kaptam egy rövidnadrágot, valamit egy fekete pántos pólót, majd vissza lerohantam, és befészkeltem magam, Nath mellé a kanapéra.

Egy darabig ott kucorogtunk, de olyan 10 perc múlva rám tört az a vágy, hogy éreznem kell az ajakit. Kimásztam az öleléséből, és beleültem az ölébe. Kezeim közé vettem az arcát, és durván hozzáfogtam az ajkai bekebelezésének. Nath a kezét a hátamon kezde fel-le járkáltatni, majd egy idő után, fogta és ráfektetett a kanapéra. Egyik kezével az arcomat, másikkal a fenekemet markolászta. Mind a ketten faltuk a másikat, és nem tudtunk betelni egymással. Egy idő után az ajkam a nyakára tévedt, majd egy ponton az álla alatt, amikor megcsókoltam egy hatalmas nyögés hagyta el a száját. Elmosolyodtam, és még egyszer megcsókoltam ott. Nath maga felé fordított, és azokban a gyönyörű kék szemeiben láttam a vágyakozást. Megfogtam a pólója szélét, és gyorsan lehúztam róla. Az ajkai megint megtalálták az enyémeket. A pólóm után nyúlt, mikor meghallottunk a telefonját csörögni. Elhúzódott tőlem, és láttam az arcán, hogy nem nagyon örül annak, hogy félbe szakítottak minket. Idegesen szólt bele a telefonba, de nem sokkal azután az arca megváltozott. Aggódó lett, és feszült. Letette a telefont, és a pólója után nyúlt.

- Hová mész? –kérdeztem döbbenten a kanapéról felülve. Még mindig ziháltam és ő is bár nem tudom, hogy az előző pillanatok miatt, vagy amiatt amit a telefonban hallott.

- Az egyik barátom bajban van. Segítenem kell. –mondta, és már vette is a cipőjét. Én is talpra ugrottam és kerestem egy tornacipőt, amit magamra húzhatok.

-Te nem jössz. Nem akarom, hogy bajod essen. Ezek a srácok durvák. Még a rossz időszakomból ismerem őket. Valószínűleg verekedés is lesz. És remélem, hogy csak ennyi, és ha ott leszel…. –mondta, de nem fejezte be helyette oda jött és megcsókolt. Egészen magabiztosan álltam előtte, készen arra, hogy vele tartsak, amit ő is észre vett. Hosszasan kifújta a levegőt majd beletúrt a hajába, és rám nézett. – Ha velem jössz, azt az oldalamat is látni fogod, ami lehet, hogy nem fog tetszeni. – mondta őszintén, de én megfogtam a kocsim kulcsát, és a kezébe nyomta.

-Te vezetsz. – mondtam, parancsolóan nem törődve azzal, amit mondott. Kicsit megijedtem igaz, de ha szeretnék valaha is együtt lenni Nathtel akkor meg kell ismernem, minden oldalát. Még a rosszat is. Összekulcsolta az ujjainkat és sietve kiszaladtunk az ajtón a kocsimhoz.

5. fejezet

Amikor hétfőn beléptem az iskola kapuján, hirtelen rengeteg érzés öntött el. Minden ami a hétvégén történt, hogy mit érzek Brad iránt, Nath milyen édes volt velem, és hogy a szüleim mit fognak tenni, ha megtudják. Tegnap egész nap mosolyogva rohangáltam otthon, mert az este amit Nath-tel a parkban töltöttünk, egyszerűen csodálatos volt. Sajnos, a csók után alig maradt időnk, és gyorsan vissza szaladtunk, mintha mi sem történt volna.

Vasárnap a szobámban ültem és gondolkodtam. Kikapcsoltam a telefonom is, mert Brad, Nath és Jess is egyfolytában sms-ezett nekem. Braddel nem akartam beszélni, mert mostanában, semmi kedvem vele lenni, vagy egyáltalán rá nézni. Nathet azért hanyagoltam, mert nem tudtam eldönteni mit is érzek iránta, becsapni viszont nem akartam, Jess pedig kikérdezte volna az estét, és rá jön, mikor hazudok. Szóval egész nap a leckét néztem át, és a neten szórakoztattam magamat.

Ma viszont már nem tudom elkerülni egyiküket sem. A második órám Kémia, ahol Nath mellett ülök és tudom, hogy észre fogja venni rajtam, hogy valami nem stimmel. Ő az egyik legédesebb, legkedvesebb, leghelyesebb srác, akit ismerek. Nagyon aranyosan bánik velem meg minden, de tudom, ha anyuék megtudják, a múltját örökre eltiltanak tőle. Viszont amit érzek iránta, az leírhatatlan. Akárhányszor meglátom, mosolygok és a többi emberrel nem is törődök.

A szekrényemből pakoltam ki, mikor hirtelen becsukta valaki mellettem az ajtaját. Egy halk sikkantás hagyta el a torkom, mire mindenki döbbenten állt meg a folyosón. A sok stressz miatt kicsit ijedős hangulatomba voltam.

-Brad! Direkt kellett ezt csinálnod? A szívbajt hoztad rám. –mondtam neki dühösen, és vissza kinyitottam a szekrényem, hogy ki vegyem a dolgaim az első órára.

-Bocsi béb! Minden rendben? Tegnap egész nap írtam neked, de te nem válaszoltál. Már azt hittem valami baj van. –mondta, de semmi érzelmet nem éreztem a hangján.

-Igen minden rendben. Nem kell értem ENNYIRE aggódnod. –mondtam szarkasztikusan, majd becsaptam az ajtóm, és elmentem onnan.

- Faith! –jött utánam és a derekamnál elkapott, megfordított, és magához húzott.

Volt valami abban, ahogy kimondta a nevem. Nem tudom leírni, de nem tudtam tovább menni. Belenéztem a szemébe, és csak azt mondogattam magamba, hogy nem szabad megcsókolnom. Különben még jobban összefogom zavarni magam.

-Csak annyit akartam, hogy ugye lesz majd a bál, és tudom, hogy már csak kb. 2 és fél hét van hátra, de lenne kedved velem jönni? –kérdezte, annyira édes hangon, hogy most nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy Nath-nek már megígértem, hogy vele megyek.

-Az igazság az, hogy már másnak igent mondtam. - néztem a szemeibe. Láttam, ahogy a lágy tekintete megkeményült. Elengedte a derekamat és egy lépést hátrált. Féltem, hogy jelenetet fog rendezni, mert semmi kedvem nem volt hozzá, hogy az egész iskola előtt üvöltsünk egymással.

Feldobta a vállára a táskáját, és elment a másik irányba a folyosón. Kifújta az eddig bent tartott levegőmet, és elindultam a matek órámra. Egész csendesen telt az óra, és még a ködös megjegyzéseit is értettem Mr.Ross-nak , ezért boldogan léptem ki a teremből, amíg rá nem döbbentem, hogy kémia a következő.

-Nyugalom Faith! Menni fog. Ha eddig kitűnően sikerült vinnem a gimnáziumot akkor az, hogy egy sráccal nem szabad szemkontaktust létesítenem, könnyű lesz. – bíztattam magam halkan miközben a terem felé mentem.

Nem vártam meg a csengőt, bementem a terembe leültem a helyemre elővettem a könyveimet, és átnéztem, amit előző órán vettünk. Lassan elkezdtek befelé szállingózni az emberek, de egyikőjük se Nath volt. Intettem az ismerős arcoknak, és megöleltem Jess-t aki azután rögtön a helyére is ment, majd én is visszaültem a helyemre.

 Becsengetés előtt 1 perccel azonban megérkezett Nath és leült a mellettem lévő székre. Éreztem, hogy a szívem gyorsabban kezd el verni, és hogy nagyon nehéz lesz ezt az órát végig ülnöm anélkül, hogy ránéznék. Épp bejött Mr. Alender, mikor megéreztem Nath illatát. Becsuktam a szemem és egy hatalmasat szippantottam a levegőbe. Minél tovább akartam érezni az illatát, mielőtt tovább fújja a szél. Arra lettem figyelmes, hogy mindenki csöndbe marad. Már éreztem, hogy elpirulok, hiszen biztos azért maradtak csöndbe, mert észre vették mit csinálok. Ám mikor kinyitottam a szemem csalódnom kellett. Mindenki egy emberként bámult Nathre, akinek az egyik keze a magasban volt. Miután helyesen megválaszolta a kérdés Mr. Alender megtapsolta.

-Nahát Mr.Hust. Látom felkészült az órámra. –mosolyodott el a tanár és nekidőlt az asztalának. – Akkor gondolom nem bánja, ha feleltetem igaz?

Nath elmosolyodott és olyan lazán sétált oda a tanár úrhoz, hogy abba beleremegett a lábam. Minden egyes mozdulatával kínzott. Beleharaptam az ajkamba és a papírom kezdtem bámulni, és arra tereltem a gondolataim, hogy figyeljem a válaszait.

Miután vége volt a feleletnek mindenki döbbenten nézett Nathre. Még én is meglepődtem, mert minden kérdésre helyesen válaszolt, még azokra is, amikre én nem tudtam volna hirtelen rávágni a megfelelő megoldást. Éreztem, hogy engem néz, és azt várja, hogy elmosolyodjak, de egyszerűen nem mertem felemelni a fejemet. Miután Mr. Alender megdicsérte őt, visszahuppant mellém és közelebb húzta hozzám a székét. Éreztem, a leheletét a fülemnél, és hogy az egész testemben kiráz a hideg, és hirtelen nagyon felmelegedett a levegő. Köhintettem egyet és folytattam az írást, miközben próbáltam kizárni Nathet az agyamból.

Amikor megszólalt a csengő, én voltam az első, aki elhagyta a termet, majd beszaladtam a következő órámra, hogy még véletlenül se tudjon utolérni engem. A napom többi része csendesen telt. Se Nathtet, se Bradet nem láttam. Mikor eljött az ebédidő, mindenki kiment az udvarra, leült a fűre és elővette a kajáját. Az udvart két részre lehet osztani. Van a füves rész ahol az átlagos diákok ülnek, és van egy pad az udvar közepén ahol a pom pom lányok és a focisták ülnek, valamit én szoktam, mivel Brad barátnője vagyok.

Az udvar felénél jártam, mikor Brad rám nézett, majd egy mosolyt eresztett meg felém. Kicsit megnyugodtam, hogy nem haragszik rám. Intett, hogy menjek oda. Az egész udvar minket figyelt. Próbáltam úgy viselkedni, mint aki hihetetlenül boldog, hogy az ő iszonyat helyes pasijával ebédelhet, aki még a focicsapat kapitánya is. Amikor már csak néhány lépésre voltam, Brad hirtelen oda fordult Jess-hez és megcsókolta.

Éreztem, hogy az egész udvar ledöbben, és rengetegen elővették a telefonjukat, hogy gyorsan csináljanak egy képet. Én ledöbbenve álltam az udvar kellős közepén, és éreztem, hogy a lábam nem akar elmozdulni. A fejemben egy kis hang azt ordította, hogy fussak el, ám a testem nem volt hajlandó ezt a parancsot véghez vinni. Most szívem szerint jobban örültem volna, ha inkább csap egy hisztit, mivel ezzel nem minket égetett be, hanem csak engem.

Éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel, és hallottam az emberek sutyorgását körülöttem, és mikor szétnéztem , mindenki engem fényképezett, vagy videózott. Brad meg Jess pedig nyugodtan smároltak, miközben az asztalnál ülők éljeneztek nekik. Mikor abba hagyták, Brad rám nézett, majd egy kacsintással mindent kitörölt a fejéből, amit együtt eltöltöttünk. Átkarolta Jess-t aki mosolyogva és teljesen vörös fejjel nevetett az asztalnál. Elárulva és megalázva éreztem magam. A szememből már csorogtak a könnyek, de a lábam még mindig nem akart mozdulni. Éreztem, ahogyan felmegy bennem az ideg, és már nyúltam volna Bradhez, hogy felpofozzam, mikor egy hang a fejemben azt mondta, hogy én nem vagyok olyan, mint ő. Szóval helyette kifújtam a levegőt, felemeltem a fejemet és elmentem az udvarról a parkolóhoz. Még volt hátra 2 órám, de semmi kedvem nem volt már így itt maradni az iskolába.

Amikor már senki nem figyelt zokogásba törtem ki. Néhány óra alatt a tökéletesen felépített életem darabjaira hullott. A jövőm, a szüleim jövője, minden darabokra hullott, már csak egy szép álom volt az a jövő amit Braddel elképzeltem. Megkerültem a kocsim és a hátuljánál összerogytam. Felhúztam a térdem és átöleltem őket.Azt kívántam, hogy bárcsak átlagos diák lennék. Bárcsak olyan lennék, akinek egy szakítás miatt nem foszlik szét a jövője. Azt kívántam bárcsak láthatatlan lennék, mert akkor senkit sem érdekelt volna mi van az életemmel. De ebben a pillanatban úgy látszik, ezt nem engedhettem meg magamnak.

Abban a pillanatban rettenetesen összetörtnek éreztem magam. Mintha aki én lettem volna 18 éven keresztül, hirtelen meghalt volna, és most nem találtam a helyem. Kívül állónak lettem. Ezzel a kis akciójával Brad tönkre tette a gimnáziumban töltött utolsó évemet. Többé nem az leszek akinek tökéletes az élete, hanem az a csaj akit Brad az egész iskola előtt dobott. Még jobban elkezdtem bőgni.

Ekkor lépteket hallottam magam mellőlem.Nagyon féltem, hogy valaki le akar fényképezni, ezért egy pillanatig csendbe maradtam és vártam hogy majd elmegy, de ő csak jött egyre közelebb. Már felkészültem, hogy fotókat fognak csinálni, és kiröhögnek a kisebbek, de csalódnom kellett.

-Úristen Faith! –mondta Nath és azonnal leguggolt velem szembe. - Most hallottam mi történt, épp telefonáltam. Jól vagy? –kérdezte és a kezével hozzá ért a kezemhez, amit én azonnal leráztam.

-Nath hagyjál, kérlek. –mondtam és letöröltem a könnyeket a szememből. Azonban Nath ahelyett, hogy elment volna, felemelt és a lábamra állított, amelyik perpillanat alig bírta el a súlyomat, ezért neki kellett tartania. A kezével megtörölte az arcom és letörölte a könnyeimet. Minél gyengédebben bánt velem annál idegesebb lettem rá.

-Brad egy köcsög barom. Ne foglalkozz vele, minden rendbe fog jönni! . –mondta és az arcomhoz ért, én azonban a kezét ellöktem az arcomtól. –Mi bajod van? - kérdezte kicsit idegesen.

-Ez a te hibád! –ordítottam rá. Nem törődtem azzal mit mondok, csak kiakartame reszteni magamból mindent. – Ha nem ismertelek volna meg téged, akkor most ez nem történt volna meg. Életem egyik legnagyobb hibája volt az, hogy szóba álltam veled.

Mikor abba hagytam az ordibálást, Nath ledöbbenve állt előttem. Nem fogtam fel milyen súlyos dolgokat vágtam a fejéhez, és nem is akartam őket felfogni, csak haza akartam menni. Megkerültem a kocsimat, és beszálltam az ülésre. Nath ledöbbenve odébb állt és csak bámult rám. Olyan arccal bámult, mint aki nem tudja, mit csináljon. Nem tudom komolyan gondoltam-e mindazt, amit a fejéhez vágtam, de azt sem hogy ő komolyan vett-e.

Kitolattam a kocsival és hazavezettem. Otthon a lakásban a szüleim a szobájukban a dolgoztak. Holnap utaznak el, így nem fogják tudni, ha nem megyek suliba. Az első dolog az volt, hogy felhívtam a dokimat és mondtam neki, hogy nem érzem magam jól, és hogy írjon ki egész hétre. Miután beleegyezett, a hűtőhöz mentem és kivettem a világ legfinomabb jégkrémjét, majd leültem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t.

Minél többet ültem egyedül a szobában, annál rosszabbul éreztem magam amiatt amit Nath fejéhez vágtam. Egyetlen szót sem gondoltam belőle komolyan, csak ideges voltam és ő volt az egyetlen ember, akin le tudtam vezetni a dühömet. Írni akartam neki egy sms-t, hogy ne haragudjon, mert egyetlen egy szó sem volt igaz abból, amit hozz vágtam, de akkor valószínűleg a többi sms-t is láttam volna és a posztokat, amiket a mai napról tettek ki az emberek.

Este már az egész napot kiakartam verni a fejemből. Csak feküdtem az ágyba és agyaltam. Próbáltam kiűzni mindent. A zajokat, a fényeket, az embereket, a gondolataim. Tiszta lapot akartam, de tudtam, azt most nem kaphatom meg. Most csak azt tehetem, hogy feldolgozom a dolgokat, és ezt az egy évet így viszem végig. Nem akartam arra gondolni, mit fognak a szüleim szólni, ha a jövő héten haza jönnek, vagy ha iskolába megyek, és hogy Bradet és Jess-t együtt kell majd látnom.

Akárhányszor a szüleim az eszembe jutottak elszégyelltem magam. Ők mindent megtesznek azért, hogy tökéletes életem legyen, én pedig tönkre teszek mindent. Mindent, amit elterveztek, egy perc alatt tönkre tettem. Nem akartam elképzelni, hogy mi lesz, ha visszajönnek és megkérdezik, hogy vagyunk Braddel.

Végül valahogy sikerült elaludnom nyugodtan, ám nem hajnali 3-kor csörömpölésre lettem figyelmes az udvarunkról. Felültem, és megnéztem az órámat. Épp kikeltem az ágyból, mikor egy kő betörte az ablakomat. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat és éreztem hogy a rettegés végig járja a testem.