2.fejezet

Amint reggel kiléptem az autómból, szemben találtam magam Nath-tel. Csak állt és mosolygott. Fogtam a töri könyvem és karon csaptam vele.Meg sem kottyant neki, csak elnevette magát, és neki dőlt a kocsimnak, mint valami szupersztár. Szétnézett, majd elővett a zsebéből egy csomag rágót és bekapott egyet.
Elindultam be az iskolába, mert semmi kedvem nem volt vele ebben a percben beszélgetni főleg azért, mert egész este ő járt a fejembe, és mikor megláttam, a szívem hatalmasat dobbant.
-Hol hagytad a barátodat? -kérdezett rá, miközben bejött elém el állva az utamat. Vettem egy mély levegőt és belenéztem a szemeibe.
-Otthon van. Megfázott. -mondtam és kikerültem. -Amúgy semmi közöd hozzá.- szóltam még hátra, majd a szekrényemhez mentem, hogy elő vegyem a matek felszerelésem ami az első órám volt. Nath jött utánam és neki dőlt az enyém melletti szekrénynek.
-Tegnap még nem láttam rajta, hogy valami baja lenne..
-Figyelj. -csuktam be a szekrényem ajtaját és szembe álltam vele. Fél fejjel magasabb volt mint én így kicsit elbizonytalanodtam. Szétnéztem és a folyosón mindenki minket figyelt, és hogy mi fog ebből kialakulni. Nath csak bámult rám továbbra is, mintha csak ketten lennénk a folyosón. Közelebb léptem, épp csak annyira, hogy ő hallja a hangom , de a távolság ne legyen félre érthető. -Nem tudom mit csináltam, hogy hirtelen ennyire felfigyeltél rám, de semmi közöd a magán életemhez.Ha a kémiával kapcsolatban van valami gondod, szólj nyugodtan, de amúgy nem kell velem beszélgetned.Hallottam a hírnevedről, és nem akarok semmi rosszba belekeveredni. -mondtam, majd megfordultam és elindultam a matek teremhez. Alig mentem messzebb 10 métert, mikor megéreztem egy kezet ami határozottan megfogta a csuklóm.Megfordultam és Nath álltam előttem. Az arckifejezése szokatlan volt. Nem az a kemény, magabiztos és parancsoló tekintet volt amit mindennap láthattam az arcán, hanem mintha egy kicsit sebezhető lett volna, egy kicsit gyengéd.
-Faith, nem tudom mit hallottál rólam, de szeretném, ha ma eljönnél velem beszélgetni.-mondta, de nagyon nem akartam beadni a derekam, és ez látszott is rajtam. -Segíteni kéne a kémiában , mert úgy a 2 oldal felétől nem értem, és szeretném ha elmagyaráznád , meg egy kicsit jobban megismernélek.
-Te most randira hívsz? -kérdeztem elképedve. -Tudod, hogy van barátom és nem nagyon vagy az esetem. -hazudtam. Az igazság az, hogy pontosan is az esetem volt. Sötét haj, világos szem, magabiztos kiállás, kerüli a feltűnést, és a legfontosabb, hogy nem parancsoltak neki. A saját maga ura volt.
Mindig szerettem volna tudni  milyen az ha nem mondják meg mit kell csinálnom. A szüleim elég dominánsak, és ha ők ott vannak valahol akkor az én szavam semmit nem számít, még akkor se ha jót mondok. Ők a szüleim tudom , de akkor is néha olyan jó lenne ha meghallgatnának engem.
-Faith? Föld hívja Faithet... Itt vagy? -hallottam még mindig Nath meleg és mély hangját. Megráztam a fejem és felé fordultam.
-Mivan? -kérdeztem kicsit flegmásan, és sietve mert máris késésben voltam az órámról.
-Azt mondtam, hogy csak ismerkedni akarok, hiszen egy évig egymás mellett leszünk és együtt dolgozunk. Az óráid  után várlak a parkolóban. -kacsintott rám, és ott hagyott. Éreztem, a többiek tekintetét rajtam, de mikor feléjük fordultam , mindenki elfordult és úgy tett mintha nem is figyeltek volna. Elővettem a zsebemből a fülhallgatót, és bementem órára.
Egész nap nem láttam sehol sem Jessicát, de nem aggódtam mert gyakran csinálta még régebben is, hogy eltűnt 1-2 napra, így viszont egész nap egyedül voltam. Miután Nath közölte velem hogy majd órák után találkozunk, őt sem láttam. A szünetekben úgy éreztem, hogy senki nem vesz rólam tudomást, ami megnyugtatott, mert ezek nagyon ritka pillanatok voltak. Én vagyok az egyik legnépszerűbb lány a suliba, de ha a pasim és a legjobb barátnőm nincs itt akkor csak átlagos diákként kezelnek. Jó volt ezen a napon csak egy átlagos diáknak lenni. Megtudnám szokni, hogy alig figyelnek fel minden mozdulatomra.
Amint kicsengettek az utolsó óráról a gyomrom görcsölni kezdett. Megvártam még mindenki kimegy a teremből és csak azután mentem el én is. A szekrényemhez érve kicsit lenyugodtam, hiszen barátom van. Nem tetszhet nekem egy másik srác. Ez a gondolat lenyugtatott. Beraktam a cuccokat, és kivettem a táskám, majd a parkolóhoz indultam. Amint oda értem még sehol sem láttam Nathet.. Lehet azt hitte, hogy nem jövök mert sokáig voltam bent. Kicsit elszontyolodtam, és a kocsimhoz indultam. Mikor épp nyitottam volna ki az ajtót, megláttam Nathet, a kezében két kávés pohárral.
-Gondolom hozok neked is. Ugye a teát szereted?
-Honnan tu-
-Ezt egy igennek veszem. -mondta és felém nyújtotta az egyik poharat. -Remélem nem baj ha sétálunk egy kicsit.
Én még mindig le voltam egy kicsit döbbenve attól, hogy tudja a teát és nem pedig a kávét szeretem. Még Brad sem tudta ezt.
-Mit szólnál ha játszanánk egyet. ÉN felteszek egy kérdést , és neked őszintén kell válaszolnod, majd így fordítva.
Jólvan. -mondtam és kortyoltam egyet a teából, ami igazán finom volt. -De én kérdezek. Mennyi igaz abból hogy te ilyen kemény gyerek vagy?
-Sok minden. De mielőtt belekezdek, ne félj tőlem. Nem foglak soha bántani. Oké? -én bólintottam, de azért kicsit elkezdtem aggódni. -Mióta az apám meghalt anyának nem ment nagyon jól a munka, én pedig rossz körökbe keveredtem. Egy évig drogoztam, de keményen. Utcai harcokban vettem részt, és egy lövöldözésnél is ott voltam. Aztán anyám megismerkedett ezzel az újgazdag csávóval, akihez hozzá költöztünk. Olyan fél év múlva eljegyezte anyámat. Nem nagyon csíptem a srácot szóval még jobban elmerültem a rosszba. Drogtanyákon éltem, kokót árultam, loptam. Egy nagyon kemény bandába keveredtem be. Mikor anyámék összeházasodtak teljesen megváltozott minden. Ki akartam lépni a bandából, de nem engedték, így félholtra vertem a főnököt, és elmenekültem. És most itt vagyok. Fél évvel később.
Lesokkoltam. Alig tudtam rávenni magam , hogy ne forduljak meg és meneküljek el olyan messzire tőle amennyire csak lehet. Az egyetlen dolog ami visszatartott, az az volt, hogy ennyire kiöntötte nekem a szívét.Nem tudom, hogy ez kamu volt, vagy tényleg így történt , de valamiért olyan jól esett, hogy elmondta nekem.
-Oké. Én jövök. -váltott át a hangja egy kicsit parancsolósabba. - Miért vagy együtt Braddel?
-Nath miért érde-
-Megegyeztünk. Én kérdezek, te pedig őszintén válaszolsz.
Vettem egy nagyon mély lélegzetet és kifújtam. Senkinek nem mondtam még el, hogy igazából miért vagyok együtt Braddel.
-Jólvan. Ugye a szüleim dús gazdagok. Apám és Brad apja nagyon régóta ismerik egymást .Brad apjának van egy hatalmas cége New Yorkban, ahol apa mindig is dolgozni akart. Mikor felsősök lettünk, alig beszélgettünk már velük, mikor egyszer csak ide költöztek, és Brad udvarolni kezdett nekem. Nem értettem hiszen én csak barátként tekintettem rá, de anya javaslatára elmentem vele randizni. Aztán később elmondták, hogy apa és Brad apja beszélgettek és felmerült, hogyha én járnék Braddel apát felvenné a céghez, akár mint vezető helyettes. Szóval összejöttem vele, bár egyáltalán nem szeretem és nem vonzódok hozzá, csakhogy a szüleimnek jó legyen.
-Oké, azért ez már ... wáow. Nem tudtam.
-Senki sem tudja. Talán még Brad sem, na de mindegy én jövök. Miért kezdtelek hirtelen érdekelni?
-Nem hirtelen. Már régóta figyeltelek.. na jó ez hülyén hangzik. -nevettük el magunkat egyszerre. Irtózatosan aranyosan nevet. - Már rég észre vettelek, csak nem akartam a hülye pasid miatt közeledni, úgyhogy ez a kémia óra egy áldás volt számomra. - mosolygott, amitől a lábaim is megremegtek. -Én jövök. Szűz vagy még?
-NATH! -ordítottam rá és megálltam. Sejthettem volna, hogy ez érdekli. Annyira felhúzta az agyam, hogy majdnem neki dobtam a  forró teát és elhúztam a helyről. Szerencséje volt, hogy a telefonom rezegni kezdett.
-Bocsi. -mondtam és elővettem a telefonomat. Brad küldött üzenetet, hogy nem-e tudnék hazamenni, mert valami fontosat akar nekem mondani.
Nathre néztem, aki érdeklődve figyelt engem. Valahogy Brad sosem nézett így rám. Kicsit meggondoltam, hogy azt írom neki, nem érek rá és itt maradok Nathtel és vele beszélgetek. De aztán eszembe jutott, hogy a családom mit szólna hozzá, és azonnal válaszoltam neki.
-Nagyon szépen köszönöm a teát, de most mennem kell. - mondtam és már meg is fordultam és a kocsim felé siettem.
Nath viszont gyorsabb volt nálam és hamarabb a kocsihoz ért mint én, majd közém és a kocsi közé állt.
-Sajnálom az utolsó kérdésem. -mondta némi aggodalommal a pillantásában. -Nem kell rá válaszolnod, csak kérlek ne menj el. - fogta meg az egyik kezem.
Ránéztem a kezünkre , és valami fura nyugodtság fogott el. Soha nem éreztem még ezt egy ember érintésétől sem. Éreztem, hogy az arcom vörösödni kezd, és a gyomrom görcsbe rándul. Felemeltem a tekintetem, és belenéztem a szemébe. Abban a pillanatban, mintha nem létezett volna semmi és senki, csak mi ketten. Erős késztetést éreztem arra, hogy közelebb hajoljak, beletúrjak a hajába, és végül megcsókoljam..... aztán eszembe jutott, hogy miért is indultam a kocsimhoz. Elkaptam a tekintetem, és a kezem is kihúztam az övéi közül, a kulcsomat keresve.
-Nath, ne haragudj , de tényleg mennem kell.Legközelebb folytatjuk rendben? Ígérem neked, hogy ennek a beszélgetésnek még nincs vége. De kérlek, engedj mennem kell..
-Jólvan. Megjegyeztem. Folytatjuk. - mosolygott, és ellépett a kocsimtól.
Én beszálltam a kosiba, és amint az ajtót becsuktam, ráléptem a gázra és elhajtottam a suliból. Nem tudom mi ütött belém. Miért volt olyan fura érzésem mikor Nath hozzám ért... De nem is akartam vele foglalkozni. Már fél hét volt, mire hazaértem. Anyámék valami üzleti úton vannak szóval még vagy 3 napig nem jönnek haza, Bradnek pedig van kulcsa hozzánk.
Mikor beléptem az ajtón, senkit  nem láttam, hogy a lakásban lett volna, viszont nagyon halk lassú zenét hallottam az emeletről. Levettem a cipőm ,és a kabátom, a táskám pedig az asztalra dobtam. Lassan elindultam felfelé. Mikor felértem rájöttem hogy a zene az én szobámból szól. Mikor benyitottam az ajtón elállt a lélegzetem.
A szobámban mindenhol gyertya volt, és rózsák. Az ágyam előtt az asztalon, pezsgős üveg, és két pohár, amelyek mellett eper. A zenelejátszóból a kedvenc lassú számom ment, és az ágyam mellett ott állt Brad mosolyogva.
-Ezt mind te csináltad? -néztem rá, mosolyogva és közelebb mentem hozzá, hogy megcsókoljam.
-Nem volt nehéz. Egész nap ezt terveztem. Ezért nem voltam suliba. Gondoltam,  megünnepelhetnénk az utolsó évünket. - húzott magához közelebb és az ajkát az enyémre tapasztotta.
Az ajkaink egyre hevesebb csókokat váltottak, és éreztem hogy Brad keze a pólóm alatt van és a derekamat fogja. Az ágyhoz vezetett és rá fektetett, majd felém dőlt. Nagyon ritka volt, mikor ilyen romantikus volt velem, és még ritkább, hogy ennyire akart volna. Legtöbbször megelégszik azzal, hogy a suliban együtt vagyunk. Brad keze egyre lejjebb vándorolt a derekamról. Először a combomat kezdte simogatni, majd végül a fenekemnél megállt a keze , és belemarkolt.
-Brad. - mondtam , és eltoltam magamtól. -Figyelj, én még nem állok készen rá. -mondtam és elkaptam a tekintetem, mert tudtam, hogy elpirulok.
- Oh. - hallottam a hangjában az elkeseredettséget. Leült mellém és nem szólt semmit. Csak ültünk ott és hallgattuk a romantikus lassú számokat, és a gyertyákat néztük ahogy egyre jobban olvadnak. Aztán Brad egyszer csak adott egy csókot és felállt.
-El felejtettem, hogy megígértem Samnek hogy elmegyek vele választani smokingot a bálra. Szia béb. Holnap suliban találkozunk.
-Szia. -köszöntem el és már a nyomát se láttam a szobában.
Eldőltem az ágyamon és csak bámultam a plafont. Valamiért már sokkal nyugodtabb lettem , hogy nincs itt Brad. Elővettem a telefonom, és megnéztem a képernyőm. Már csak 1 hónap volt a bálig, és még mindig nem volt meg a ruhám. Brad el sem hívott, ő már egyértelműnek veszi hogy vele megyek, hiszen az előző 3 évben is így volt. Elsős korunktól kezdve mi voltunk a bálkirály és királynő. Mintha az elmúlt években ez már hagyománnyá vált volna.Egyértelmű volt, hogy az utolsó évben is nekünk kell annak lennünk. Nekem azonban semmi kedvem nem volt ebben az évben vele menni. Inkább mentem volna mással. Valakivel aki figyel rám, és törődik velem. Ismertem is egy ilyen srácot.
Elővettem a telefonom és írtam egy sms-t, még mielőtt elmentem volna aludni.

" Holnap folytathatjuk a beszélgetést. De csak akkor ha elkísérsz ruhát vásárolni. - Faith"

1.fejezet

A szekrényem előtt álltam és néztem az órarendem. Szerencsére nem volt betáblázva az egész nap, és még lyukas óráim is voltak, aminek hihetetlenül örültem, mert így akkor is lesz időm tanulni. Bepakoltam a könyveim a szekrénybe, mikor megéreztem két meleg kezet a derekamon. Elmosolyodtam és megfordultam. Brad állt velem szemben és engem nézett, egy ezer wattos mosollyal az arcán. Bármelyik lány elájulna, ha így nézne rá ez a srác, de belőlem valahogy nem váltotta ki. Lábujjhegyre álltam, és adtam a szájára egy puszit. Akármennyire nem akartam oda figyelni, észrevettem, hogy a gimnáziumi élet lelassul egy kicsit, és mindenki minket néz. Ez az egyik hátránya annak, ha a gimi leghelyesebb srácával jársz, és hogy mindenki féltékeny rád.

-Szia béb! -mondta és a kezét összekulcsolta a derekam mögött. Én a mellkasára tettem a kezem, és figyeltem ahogy lélegzik. 

-Milyen volt a nyaralás a szüleiddel? -érdeklődtem, mert 2 hétig elmentek Fuji-ra vagy hova. Nem nagyon figyeltem. 

-Isteni király volt! Anyáék teljesen elvoltak foglalva mindenféle szar dologgal, én pedig csak élveztem a tengert, és a napot. Na meg a hullámok! Béb, ott kellett volna lenned !- húzott közelebb magához, amire én azzal reagáltam, hogy a mellkasom messzebb toltam. 

Nem akartam, itt az egész iskola előtt jelenetet rendezni, bár éreztem, hogy Brad célja az volt, hogy minél többen figyeljenek ránk. Mindig ezt csinálja, ha megcsalt valakivel. Mikor először megtudtam, olyan érzés volt mintha elárulna, de nem sírtam meg semmi, még el sem mondtam neki, hogy tudok minden egyes numerájáról. Csak mosolyogtam és vártam, hogy a csengő megmentsen a karjaiból.

Amint erre gondoltam, megszólalt a csengő. Magamba hálát adtam Istennek, hogy meghallgatta az imám, viszont Bradnek adtam egy csókot, bezártam a szekrény ajtóm, és elsétáltam. 

Amint nem látott, kifújtam a levegőt, de olyan halkan és csendben, hogy körülöttem senki nem vette észre. Az első órám kémia volt, amit kifejezetten szerettem, mert tavaly év végén kijelentette Mr.Alender, hogy ebben az évben nagy részt kísérletezéssel és kutatással fogjuk tölteni párosával. Szerencsére én és Jessica, a "legjobb barátnőm", együtt vagyunk ezen az órán, és tavaly sikerült az, hogy az én nevem húzza és egész évben egymás mellett ültünk. Mikor a teremhez értem láttam, hogy a diákok az ajtó előtt tolonganak. Szememmel Jess-t kezdtem keresni, és néhány másodperc kutatás után meg is találtam, a tömeg közepén a többi pom-pom lánnyal beszélgetni. Semmi kedvem nem volt, oda menni hozzájuk ezért fogtam magam és leültem egy székre a teremmel szemben, és elővettem a könyvemet.Ekkor meghallottam, hogy a tömeg elindul befelé. A mellkasomhoz szorítottam a könyveket és teljes erőmből elindultam be a tömegen átvágva. Én voltam az utolsó , de az ajtón az elsők között mentem be. Mr Alender már ott állt a kezében a kalappal, amiben nevek voltak, és azt várták, hogy kihúzzuk őket. Az egész osztály ettől fél, minden évben a legjobban. Titkon mindenki abban reménykedik, hogy majd velem lesz, mert mivel okos vagyok feljebb hozhtom a jegyüket, és talán, ha összebarátkozunk akkor feljebb kerülhet a népszerűségi ranglétrán. 

-Sziasztok! Üdv az első órán ebben az évben. Ez is úgy kezdődik mint, eddig az összes. -mondta és jelzésképpen megrázta a kalapját, aminek hatására összekeveredtek a nevek.-Névsor szerint megyünk, és a lányok kezdenek.-Akit kihúztak az álljon a párjához és üljön le valahova, majd utána beszélünk az elkövetkezendő évről. 

Mi lányok beálltunk névsor szerint, és vártuk, hogy túl legyünk rajta. Hiába kezdődik a nevem R betűvel , nem kellett sokat várnom. Szinte mindenki lányt húzott, és sajnos Jess sem engem húzott ki. Mikor én érkeztem a kalaphoz, nyugodtan nyúltam bele a nevekbe, majd az első ami a kezembe került, kihúztam és kihajtogattam. 

-Nathaniel Hust? -olvastam fel a cetlin lévő nevet. 3 éve járok kémia órára, de még egyszer sem hallottam ezt a nevet. Sehol. Megfordultam és ott állt velem szemben. 

A srác akitől a fél iskola retteg. A srác akiről az a hír terjeng, hogy droggal kereskedik. A srác aki meghúzta a fél várost. A srác akit nagyon messziről elakartam kerülni. Nath. Soha nem hallottam még a teljes nevét, ezért is lepődtem meg. A haja kócos volt, mint aki egy jó éjszakán volt túl, de még az is jól állt neki. A világoskék szemei pedig pont az enyémet figyelték. 

Összegyűrtem a cetlit, nyeltem egyet, és elindultam az egyik pad felé. Baloldalon a középsőbe ültem le, ő pedig követett, és bedobta a táskáját kettőnk közé , majd ráesett a székre, és végül a lábát felrakta az asztalra. 

Nem tudtam felfogni, hogy pont őt kellett kihúznom. Csak ránézek és érzem, hogy csökken az IQ-m. Leraktam a könyvem a padra és vártam, hogy a többiek is túl essenek a névhúzáson, és mindenki elfoglalja a helyét. Nem tudtam nem arra figyelni, hogy Nath engem néz. Mikor kezdett belőle elegem lenni, felé fordultam, mire ő lerakta a lábát, és közelebb jött hozzám. Annyira közel, hogy éreztem a dezodorját, ami annyira ellenállhatatlan volt, hogy vissza kellett magam fognom, nehogy beleszippantsak a levegőbe. 

Még egyszer rám pillantott, majd egy mosollyal az arcán előre fordult. 

-Most, hogy már mindenkinek megvan a párja, elmondom , hogy mire számítsatok az utolsó évben. -fogott bele a mondókájába a tanár. -Az első hónapban összefoglaljuk az előző évek tananyagát, amit majd év végén kérdezni fogok. Az utána lévő időben párosával fogunk dolgozni. 2 nagy dolgozatotok lesz, amit a fél évek végén kell beadni. Mind a kettőtöknek dolgozni kell rajta valamit. - mondta Mr. Alender egyenesen, Nath szemébe nézve, aki csak bólogatott, mint a jó diák. -Az órákon kísérleteket fogunk végezni, amikből szintén lehet, hogy felfog bukkanni a gyakorlati vizsgán. Na de akkor, vágjunk is bele. -mondta , majd a táblához fordult és elkezdett rá írni. 

Mindenki körmölte, amit írt kivéve Nath. Kezdtem aggódni, mivel az én párom volt, és nem akartam, hogy miatta csesszük majd el azt a két nagy félévi dolgozatot. Egész órán mi körmöltünk, ő pedig telefonon játszott, vagy a ceruzáival, vagy engem bámult. 

Mikor megszólalt a csengő már állt is fel, ám utána kiáltottam. Meglepetten felém fordult, és nekidőlt a mellette lévő asztalnak. Összeszedtem a cuccaim és megálltam előtte. Az a tekintet amivel engem nézett... a lábam is beleremegett. 

-Figyelj, láttam , hogy nem írtál egész órán semmit, ezért lefénymásolom neked az én jegyzetemet, és majd azt tanuld meg.- Nath csak mosolyogva nézett rám, és megrázta a fejét, majd a vállára vette a hátizsákját. 

-Nyugi , Faith. Nem fogok neked rossz jegyet szerezni. - válaszolt, és kiment a teremből. Az ajtó felé néztem, és megláttam Bradet az ajtóba. Oda mentem hozzá és adtam az ajkára egy csókot, amit persze az egész iskola figyelt. 

-Minden rendben ?- nézett rám. Én bólintottam és összekulcsoltam a  kezünket. -Gyere, Irodalmunk lesz együtt. -mosolyogtam. Elmentünk a szekrényemhez. hogy kicseréljük a könyveim, amit persze Brad hozott.

A teremben adott egy csókot, mikor leültem a helyemre , majd hátra ment a haverjaihoz. Ekkor hirtelen megjelent mellettem Jess. 

-Láttam, hogy Nath-tel lettél beosztva kémián. Ugye nem fenyegetett meg? -megráztam a  fejem. -Már azt hittem igen, mert mikor kijött a teremből olyan önelégült arcot vágott.

-Gyerekek üljetek le a helyetekre! -jött be a tanár , mi pedig szót fogadtunk. 

A nap többi része unalmas volt. Mindenki elmagyarázta mit vár tőlünk az utolsó évben, valamit hogy mik lesznek a vizsgákon. Brad egész nap aranyos volt velem, ami még jobban megerősítette azt a gyanúmat, hogy a nyaraláson megcsalt. 

Mikor hazaértem fáradtan dőltem rá a kanapéra. Csak Nath járt az eszembe, és hogy a hülye, agyatlan,önelégült, seggfej, barom miatt lehet, hogy rossz jegyet kapok. Fogtam a jegyzeteim, és felmentem apa dolgozószobájába, és lefénymásoltattam őket. Miután készen lettek , leültem és átnéztem, hogy mind meg van-e , majd tárcsáztam Jess-t. 

-Szia csajszi ! Baj van ? -kérdezte némi kamu aggodalommal a hangjában. 

-Szia. Ugye tényleg megvan mindenki telefon száma a sulinkból.

-Igen. -válaszolta. 

-Mindenkinek ? -kérdeztem rá mégegyszer a biztonság kedvéért. 

-Na jó ez már sértés volt. -mondta tényleg, némi sértettséggel a hangjában. 

-Figyelj, ne gondolj semmire, de küld már el sms-ben, Nath számát. Fontos.

-Rendben, de ... 

-Köszi.Szia. -csaptam le a telefont és vártam az üzenetet. Nemsokára meg is jött, én pedig azonnal tárcsáztam a számot, amit 3 csengés után felvettek. 

-Hallo? Ki beszél ? -kérdezte valaki , aki most kelhetett fel. 

-Nath ?

-Igen, ki más lenne basszus. 

-Szia. Faith vagyok. Kémián egymás mellett ülünk. Figyelj. Lefénymásoltam neked a jegyzeteimet. Megadom a címem, kérlek vidd haza. Csak tudni akarom, hogy megvannak a jegyzetek neked is, mert lehet szükséged lesz rá majd. 

-Jólvan.Mond a címet. -bediktáltam neki, ő pedig egy kis hallgatás után folytatta. -10 perc múlva ott vagyok érte. -Aztán lecsapta. 

Lementem a konyhába és csináltam néhány palacsintát. Imádtam a szakácsom főztjét, viszont az embereket utáltam csicskáztatni, így legtöbbször magamnak csináltam kaját, kivéve ha itt van a személyzet.A szüleim nem nagyon törődnek más emberekkel, csak saját magukkal, ami engem nagyon felidegesít és valószínűleg azért is van úgy, hogy én inkább saját magam szeretnék mindent csinálni. Beültem a kanapéba és bekapcsoltam a  tv-t, ahol valami idegesítő műsor ment, de túlságosan is kényelmesen feküdtem ahhoz, hogy elnyúljak a távkapcsolóért és elkapcsoljak , így csak figyeltem mi történik és ettem a palacsintám. Éppen egy komolya veszekedés folyt a két szereplő között, akikről halvány gőzöm sem volt hogy a sorozatban kik lehetnek , mikor valaki csengetett. Felpattantam és valamiért automatikusan megigazítottam a hajamat, majd kinyitottam az ajtót, ám az ajtóban nem Nash állt hanem egy tök idegen csaj aki tőlem néhány évvel idősebb lehetett. Hosszú barna haja volt, és gyönyörű arca, tökéletes alakkal és még magas is volt.Modellnek is elmehetett volna.
-Szia. Te ki vagy?
-Szia. Sarah- nyújtotta a kezét amit megráztam. -Sarah Pounter. Nath barátnője. Eljöttem a jegyzetekért.
-Oh. - mondtam , csalódottan ami engem is meglepett. -Mióta vagytok együtt? - kérdeztem mire rám nézett és elröhögte magát.
-Jaj,nem. Nem. Nem.Nem. A legjobb lány barátja vagyok. Csak hosszabb kimondani.Bocsi ha összezavartalak. Na de megyek is. Még ezt bele kell vernem a hülye gyerek fejébe. Köszi, hogy ide adtad. -mondta mosolyogva majd elhúzott.
Visszamentem a lakásba , majd az órára néztem és akkor jöttem rá, hogy már hajnali kettő van. Gyorsan megettem a maradék palacsintát, elmentem zuhanyozni, majd bepakoltam a táskámat holnapra. Befeküdtem az ágyba, de nem tudtam kiverni a fejemből Nath-tet. Valamiért ott volt az agyam egy kis zugába, és akárhányszor valami másra terelődött volna a gondolatom, dobott egy hátra szaltót, hogy inkább ráfigyeljek helyette. Épp mikor már elaludtam volna, jött egy üzenetem. A telefonomért nyúltam és megnéztem

" Kösz a jegyzeteket.Bocs hogy bunkó voltam. -Nath"

Prológus

Az életem tökéletes. Legalábbis az emberek ezt hiszik rólam. Hogy miért?
A társasági élet középpontja vagyok a gimnáziumban, rengeteg barátom van, minden héten bálokra járok, a szüleim a legbefolyásosabb emberek a városban, a pasim a gimis focicsapat kapitánya és a leghelyesebb srác az egész városban, valamint emellett kitűnő tanuló vagyok.
Most biztos azt gondoljátok, hogy mekkora egy hülye picsa vagyok. Hogy nem lehet ez tökéletes? Hát így.
A szüleim igaz, hogy dús gazdagok és megvehetnék a város felét, de ebből kifolyólag nagyon keveset vannak itthon, és minimális figyelmet szentelnek nekem.Az egyedüli dolog amiért foglalkoznak velem egyáltalán az az, hogy milyen ruhába menjek a bálba amit a munkatársuk, a főnökük, vagy éppen az akkori felvásárolandó cég rendez meg. Ebből kifolyólag gyakran újságba kerül a családom, ahol mindig a tökéleteset kell játszanunk, amit elég jól csinálunk, mert mindenki beveszi. Ezért is vagyok a társasági élet középpontja. Nem azért, mert annyira belefolyok mindenbe, hanem mert mindenki rólam beszél a hátam mögött. A barátaim, pedig nem igazán nevezném azoknak. A legtöbbel csak azért vagyok jóban, mert a szüleink együtt dolgoznak, vagy mert egy helyen lakunk.
A barátommal  nem azért járunk mert szeretjük a másikat, hanem mert a szüleink még nagyon régen ezt eltervezték. Már lassan 4 éve együtt vagyunk, hogy ne okozzunk csalódást a szüleinknek. Az iskolában mi vagyunk az álompár, bár én nem érzem magunkat annak. Igaz, bármikor tudok beszélgetni vele, és minden meccsen ott vagyok, és ő is segít nekem a tanulásban, de nem érzek iránta semmit. Egyáltalán nem az esetem, sőt mondhatni pont az ellenkezője annak ami nekem bejön.Hiába kamu kapcsolatban élünk, én mindig is hű voltam hozzá, de ő fűvel fával kavar, mert tudja, úgyse dobnám a szüleim miatt.
A kitűnő eredmény pedig sok tanulással töltött óra, magán tanár, szorgalom és akarat kérdése volt. Tudom, hogy a szüleim egyik legfőbb büszkesége vagyok, és ez az egy dolog amiért tanulok. Ha nem így lenne lehet hogy kitagadnának.
Na, igaz hogy most már nem is annyira tökéletes az életem?