2.fejezet

Amint reggel kiléptem az autómból, szemben találtam magam Nath-tel. Csak állt és mosolygott. Fogtam a töri könyvem és karon csaptam vele.Meg sem kottyant neki, csak elnevette magát, és neki dőlt a kocsimnak, mint valami szupersztár. Szétnézett, majd elővett a zsebéből egy csomag rágót és bekapott egyet.
Elindultam be az iskolába, mert semmi kedvem nem volt vele ebben a percben beszélgetni főleg azért, mert egész este ő járt a fejembe, és mikor megláttam, a szívem hatalmasat dobbant.
-Hol hagytad a barátodat? -kérdezett rá, miközben bejött elém el állva az utamat. Vettem egy mély levegőt és belenéztem a szemeibe.
-Otthon van. Megfázott. -mondtam és kikerültem. -Amúgy semmi közöd hozzá.- szóltam még hátra, majd a szekrényemhez mentem, hogy elő vegyem a matek felszerelésem ami az első órám volt. Nath jött utánam és neki dőlt az enyém melletti szekrénynek.
-Tegnap még nem láttam rajta, hogy valami baja lenne..
-Figyelj. -csuktam be a szekrényem ajtaját és szembe álltam vele. Fél fejjel magasabb volt mint én így kicsit elbizonytalanodtam. Szétnéztem és a folyosón mindenki minket figyelt, és hogy mi fog ebből kialakulni. Nath csak bámult rám továbbra is, mintha csak ketten lennénk a folyosón. Közelebb léptem, épp csak annyira, hogy ő hallja a hangom , de a távolság ne legyen félre érthető. -Nem tudom mit csináltam, hogy hirtelen ennyire felfigyeltél rám, de semmi közöd a magán életemhez.Ha a kémiával kapcsolatban van valami gondod, szólj nyugodtan, de amúgy nem kell velem beszélgetned.Hallottam a hírnevedről, és nem akarok semmi rosszba belekeveredni. -mondtam, majd megfordultam és elindultam a matek teremhez. Alig mentem messzebb 10 métert, mikor megéreztem egy kezet ami határozottan megfogta a csuklóm.Megfordultam és Nath álltam előttem. Az arckifejezése szokatlan volt. Nem az a kemény, magabiztos és parancsoló tekintet volt amit mindennap láthattam az arcán, hanem mintha egy kicsit sebezhető lett volna, egy kicsit gyengéd.
-Faith, nem tudom mit hallottál rólam, de szeretném, ha ma eljönnél velem beszélgetni.-mondta, de nagyon nem akartam beadni a derekam, és ez látszott is rajtam. -Segíteni kéne a kémiában , mert úgy a 2 oldal felétől nem értem, és szeretném ha elmagyaráznád , meg egy kicsit jobban megismernélek.
-Te most randira hívsz? -kérdeztem elképedve. -Tudod, hogy van barátom és nem nagyon vagy az esetem. -hazudtam. Az igazság az, hogy pontosan is az esetem volt. Sötét haj, világos szem, magabiztos kiállás, kerüli a feltűnést, és a legfontosabb, hogy nem parancsoltak neki. A saját maga ura volt.
Mindig szerettem volna tudni  milyen az ha nem mondják meg mit kell csinálnom. A szüleim elég dominánsak, és ha ők ott vannak valahol akkor az én szavam semmit nem számít, még akkor se ha jót mondok. Ők a szüleim tudom , de akkor is néha olyan jó lenne ha meghallgatnának engem.
-Faith? Föld hívja Faithet... Itt vagy? -hallottam még mindig Nath meleg és mély hangját. Megráztam a fejem és felé fordultam.
-Mivan? -kérdeztem kicsit flegmásan, és sietve mert máris késésben voltam az órámról.
-Azt mondtam, hogy csak ismerkedni akarok, hiszen egy évig egymás mellett leszünk és együtt dolgozunk. Az óráid  után várlak a parkolóban. -kacsintott rám, és ott hagyott. Éreztem, a többiek tekintetét rajtam, de mikor feléjük fordultam , mindenki elfordult és úgy tett mintha nem is figyeltek volna. Elővettem a zsebemből a fülhallgatót, és bementem órára.
Egész nap nem láttam sehol sem Jessicát, de nem aggódtam mert gyakran csinálta még régebben is, hogy eltűnt 1-2 napra, így viszont egész nap egyedül voltam. Miután Nath közölte velem hogy majd órák után találkozunk, őt sem láttam. A szünetekben úgy éreztem, hogy senki nem vesz rólam tudomást, ami megnyugtatott, mert ezek nagyon ritka pillanatok voltak. Én vagyok az egyik legnépszerűbb lány a suliba, de ha a pasim és a legjobb barátnőm nincs itt akkor csak átlagos diákként kezelnek. Jó volt ezen a napon csak egy átlagos diáknak lenni. Megtudnám szokni, hogy alig figyelnek fel minden mozdulatomra.
Amint kicsengettek az utolsó óráról a gyomrom görcsölni kezdett. Megvártam még mindenki kimegy a teremből és csak azután mentem el én is. A szekrényemhez érve kicsit lenyugodtam, hiszen barátom van. Nem tetszhet nekem egy másik srác. Ez a gondolat lenyugtatott. Beraktam a cuccokat, és kivettem a táskám, majd a parkolóhoz indultam. Amint oda értem még sehol sem láttam Nathet.. Lehet azt hitte, hogy nem jövök mert sokáig voltam bent. Kicsit elszontyolodtam, és a kocsimhoz indultam. Mikor épp nyitottam volna ki az ajtót, megláttam Nathet, a kezében két kávés pohárral.
-Gondolom hozok neked is. Ugye a teát szereted?
-Honnan tu-
-Ezt egy igennek veszem. -mondta és felém nyújtotta az egyik poharat. -Remélem nem baj ha sétálunk egy kicsit.
Én még mindig le voltam egy kicsit döbbenve attól, hogy tudja a teát és nem pedig a kávét szeretem. Még Brad sem tudta ezt.
-Mit szólnál ha játszanánk egyet. ÉN felteszek egy kérdést , és neked őszintén kell válaszolnod, majd így fordítva.
Jólvan. -mondtam és kortyoltam egyet a teából, ami igazán finom volt. -De én kérdezek. Mennyi igaz abból hogy te ilyen kemény gyerek vagy?
-Sok minden. De mielőtt belekezdek, ne félj tőlem. Nem foglak soha bántani. Oké? -én bólintottam, de azért kicsit elkezdtem aggódni. -Mióta az apám meghalt anyának nem ment nagyon jól a munka, én pedig rossz körökbe keveredtem. Egy évig drogoztam, de keményen. Utcai harcokban vettem részt, és egy lövöldözésnél is ott voltam. Aztán anyám megismerkedett ezzel az újgazdag csávóval, akihez hozzá költöztünk. Olyan fél év múlva eljegyezte anyámat. Nem nagyon csíptem a srácot szóval még jobban elmerültem a rosszba. Drogtanyákon éltem, kokót árultam, loptam. Egy nagyon kemény bandába keveredtem be. Mikor anyámék összeházasodtak teljesen megváltozott minden. Ki akartam lépni a bandából, de nem engedték, így félholtra vertem a főnököt, és elmenekültem. És most itt vagyok. Fél évvel később.
Lesokkoltam. Alig tudtam rávenni magam , hogy ne forduljak meg és meneküljek el olyan messzire tőle amennyire csak lehet. Az egyetlen dolog ami visszatartott, az az volt, hogy ennyire kiöntötte nekem a szívét.Nem tudom, hogy ez kamu volt, vagy tényleg így történt , de valamiért olyan jól esett, hogy elmondta nekem.
-Oké. Én jövök. -váltott át a hangja egy kicsit parancsolósabba. - Miért vagy együtt Braddel?
-Nath miért érde-
-Megegyeztünk. Én kérdezek, te pedig őszintén válaszolsz.
Vettem egy nagyon mély lélegzetet és kifújtam. Senkinek nem mondtam még el, hogy igazából miért vagyok együtt Braddel.
-Jólvan. Ugye a szüleim dús gazdagok. Apám és Brad apja nagyon régóta ismerik egymást .Brad apjának van egy hatalmas cége New Yorkban, ahol apa mindig is dolgozni akart. Mikor felsősök lettünk, alig beszélgettünk már velük, mikor egyszer csak ide költöztek, és Brad udvarolni kezdett nekem. Nem értettem hiszen én csak barátként tekintettem rá, de anya javaslatára elmentem vele randizni. Aztán később elmondták, hogy apa és Brad apja beszélgettek és felmerült, hogyha én járnék Braddel apát felvenné a céghez, akár mint vezető helyettes. Szóval összejöttem vele, bár egyáltalán nem szeretem és nem vonzódok hozzá, csakhogy a szüleimnek jó legyen.
-Oké, azért ez már ... wáow. Nem tudtam.
-Senki sem tudja. Talán még Brad sem, na de mindegy én jövök. Miért kezdtelek hirtelen érdekelni?
-Nem hirtelen. Már régóta figyeltelek.. na jó ez hülyén hangzik. -nevettük el magunkat egyszerre. Irtózatosan aranyosan nevet. - Már rég észre vettelek, csak nem akartam a hülye pasid miatt közeledni, úgyhogy ez a kémia óra egy áldás volt számomra. - mosolygott, amitől a lábaim is megremegtek. -Én jövök. Szűz vagy még?
-NATH! -ordítottam rá és megálltam. Sejthettem volna, hogy ez érdekli. Annyira felhúzta az agyam, hogy majdnem neki dobtam a  forró teát és elhúztam a helyről. Szerencséje volt, hogy a telefonom rezegni kezdett.
-Bocsi. -mondtam és elővettem a telefonomat. Brad küldött üzenetet, hogy nem-e tudnék hazamenni, mert valami fontosat akar nekem mondani.
Nathre néztem, aki érdeklődve figyelt engem. Valahogy Brad sosem nézett így rám. Kicsit meggondoltam, hogy azt írom neki, nem érek rá és itt maradok Nathtel és vele beszélgetek. De aztán eszembe jutott, hogy a családom mit szólna hozzá, és azonnal válaszoltam neki.
-Nagyon szépen köszönöm a teát, de most mennem kell. - mondtam és már meg is fordultam és a kocsim felé siettem.
Nath viszont gyorsabb volt nálam és hamarabb a kocsihoz ért mint én, majd közém és a kocsi közé állt.
-Sajnálom az utolsó kérdésem. -mondta némi aggodalommal a pillantásában. -Nem kell rá válaszolnod, csak kérlek ne menj el. - fogta meg az egyik kezem.
Ránéztem a kezünkre , és valami fura nyugodtság fogott el. Soha nem éreztem még ezt egy ember érintésétől sem. Éreztem, hogy az arcom vörösödni kezd, és a gyomrom görcsbe rándul. Felemeltem a tekintetem, és belenéztem a szemébe. Abban a pillanatban, mintha nem létezett volna semmi és senki, csak mi ketten. Erős késztetést éreztem arra, hogy közelebb hajoljak, beletúrjak a hajába, és végül megcsókoljam..... aztán eszembe jutott, hogy miért is indultam a kocsimhoz. Elkaptam a tekintetem, és a kezem is kihúztam az övéi közül, a kulcsomat keresve.
-Nath, ne haragudj , de tényleg mennem kell.Legközelebb folytatjuk rendben? Ígérem neked, hogy ennek a beszélgetésnek még nincs vége. De kérlek, engedj mennem kell..
-Jólvan. Megjegyeztem. Folytatjuk. - mosolygott, és ellépett a kocsimtól.
Én beszálltam a kosiba, és amint az ajtót becsuktam, ráléptem a gázra és elhajtottam a suliból. Nem tudom mi ütött belém. Miért volt olyan fura érzésem mikor Nath hozzám ért... De nem is akartam vele foglalkozni. Már fél hét volt, mire hazaértem. Anyámék valami üzleti úton vannak szóval még vagy 3 napig nem jönnek haza, Bradnek pedig van kulcsa hozzánk.
Mikor beléptem az ajtón, senkit  nem láttam, hogy a lakásban lett volna, viszont nagyon halk lassú zenét hallottam az emeletről. Levettem a cipőm ,és a kabátom, a táskám pedig az asztalra dobtam. Lassan elindultam felfelé. Mikor felértem rájöttem hogy a zene az én szobámból szól. Mikor benyitottam az ajtón elállt a lélegzetem.
A szobámban mindenhol gyertya volt, és rózsák. Az ágyam előtt az asztalon, pezsgős üveg, és két pohár, amelyek mellett eper. A zenelejátszóból a kedvenc lassú számom ment, és az ágyam mellett ott állt Brad mosolyogva.
-Ezt mind te csináltad? -néztem rá, mosolyogva és közelebb mentem hozzá, hogy megcsókoljam.
-Nem volt nehéz. Egész nap ezt terveztem. Ezért nem voltam suliba. Gondoltam,  megünnepelhetnénk az utolsó évünket. - húzott magához közelebb és az ajkát az enyémre tapasztotta.
Az ajkaink egyre hevesebb csókokat váltottak, és éreztem hogy Brad keze a pólóm alatt van és a derekamat fogja. Az ágyhoz vezetett és rá fektetett, majd felém dőlt. Nagyon ritka volt, mikor ilyen romantikus volt velem, és még ritkább, hogy ennyire akart volna. Legtöbbször megelégszik azzal, hogy a suliban együtt vagyunk. Brad keze egyre lejjebb vándorolt a derekamról. Először a combomat kezdte simogatni, majd végül a fenekemnél megállt a keze , és belemarkolt.
-Brad. - mondtam , és eltoltam magamtól. -Figyelj, én még nem állok készen rá. -mondtam és elkaptam a tekintetem, mert tudtam, hogy elpirulok.
- Oh. - hallottam a hangjában az elkeseredettséget. Leült mellém és nem szólt semmit. Csak ültünk ott és hallgattuk a romantikus lassú számokat, és a gyertyákat néztük ahogy egyre jobban olvadnak. Aztán Brad egyszer csak adott egy csókot és felállt.
-El felejtettem, hogy megígértem Samnek hogy elmegyek vele választani smokingot a bálra. Szia béb. Holnap suliban találkozunk.
-Szia. -köszöntem el és már a nyomát se láttam a szobában.
Eldőltem az ágyamon és csak bámultam a plafont. Valamiért már sokkal nyugodtabb lettem , hogy nincs itt Brad. Elővettem a telefonom, és megnéztem a képernyőm. Már csak 1 hónap volt a bálig, és még mindig nem volt meg a ruhám. Brad el sem hívott, ő már egyértelműnek veszi hogy vele megyek, hiszen az előző 3 évben is így volt. Elsős korunktól kezdve mi voltunk a bálkirály és királynő. Mintha az elmúlt években ez már hagyománnyá vált volna.Egyértelmű volt, hogy az utolsó évben is nekünk kell annak lennünk. Nekem azonban semmi kedvem nem volt ebben az évben vele menni. Inkább mentem volna mással. Valakivel aki figyel rám, és törődik velem. Ismertem is egy ilyen srácot.
Elővettem a telefonom és írtam egy sms-t, még mielőtt elmentem volna aludni.

" Holnap folytathatjuk a beszélgetést. De csak akkor ha elkísérsz ruhát vásárolni. - Faith"