7.fejezet

-Nath, nyugodj már le! Érzem mennyire ideges vagy. –mondtam a kocsiba, amit Nath vezetett, olyan sebességgel, hogy a kapaszkodót annyira erősen kellett fognom,hogy az ujjaim elfehéredtek. Vártam, mikor fogunk neki menni valaminek, de Nath túl jól vezetett és tudta mikor kell előzni.

-Csak téged féltelek. Hülyeség volt velem jönnöd. – mondta olyan feszülten, ahogy még nem hallottam beszélni.

A kezemet az övére raktam, elmosolyodtam, hogy tudja semmi bajom, és nem tud olyat csinálni, amivel elüldözhetne. Éreztem, hogy kicsit megnyugodott, mert nem vezetett annyira gyorsan és kicsit a tartásán is engedett. 

Az út további része nyugodtabban és csendesebben telt. Olyan 10 perc után rájöttem, hogy közeledünk a célhoz, mert Nath arc kifejezése, teljesen megváltozott. Sokkal komolyabb, és keményebb lett. A szeme megváltozott, az ajkát szorosabbra húzta, viszont a tartása sokkal lazább lett. Nem értettem ezt a hirtelen változást, de nem akartam megzavarni, mert nagyon látszott, hogy koncentrál valamire.

Egyszer csak hirtelen megállt egy lerobbant utcánál és leállította a motort, majd felém fordult, és megfogta a kezem. Az ujjai jég hidegek voltak, a szemei pedig sötétnek tűntek, hiába volt gyönyörű rikító kék szeme.

-Maradj szorosan mögöttem. Ha meglátsz egy lányt,és jeleztem, szaladj oda és hozd a kocsihoz. Velem ne foglalkozz. – mondta monoton hangon.

-De.. –szólaltam meg, ám nem engedte befejezni.

-Faith, nem én vagyok most a legfontosabb. Sarah-t kell most kihoznunk onnan. Nem vitatkozok. – mondta és kicsit erősebben megszorította a kezem. –És szeretném, ha nem változna meg a véleményed rólam, a mai nap után. Rendben? Ezt a szakaszát az életemnek véglegesen lezártam, mikor megismertelek.

Kezével óvatosan megsimogatta az arcomat, majd magához húzott, és egy csókot lehelt az ajkaimra. Ez a csók rettentően különbözött az összes többitől. Az ajkai kemények voltak, mint a márvány, és nagyon melegek. Olyan intenzitással csókolt, mint aki mindenképp megakarja őrizni ezt a pillanatot,mintha ez lenne az utolsó csók, amit váltottunk. De nem tartott sokáig. Elhajolt és kiszállt a kocsiból.

Én gyorsan követtem őt, egy sikátorig, ahol hangokat hallottunk. Nath hátra nyúlt és mutatta, hogy maradjak mögötte. Eszembe jutott az a sok film, amikor óvatosan közelítik meg az emberek az ellenséget, és hirtelen támadnak. Gondoltam, mi is ezt fogjuk csinálni, ám nagyot tévedtem. Nath csak lazán elkezdett sétálni, nem törődve, hogy a sikátorba minden lépése visszhangzik és így hamar észre veszik. Én szorosan mögötte mentem.

Mikor kinéztem a válla felett, láttam három kétszer akkora srácot, mint Nath , akik éppen egy lányt ütöttek.

-Nem megmondtuk, hogy soha többet ne lássunk itt, ha kilépsz a bandából? –kérdezte az egyik, és megpofozta a lányt, aki csak nyögött egyet, majd elnevette magát.

-Jimmy akkora egy segg vagy. Én itt lakok, bazdmeg! – ordította a csaj, mire egy másik, aki sokkal magasabb volt az elsőnél gyomron rúgta. A lány össze esett, és láttam, hogy vért köp.

-Fiúk! Miért nem a saját korcsoportotokkal kezdtek ki? –kérdezte Nath, csak pont annyira hangosan, hogy a srácok akik ott álltak, meghallják. Mind a hárman egyszerre fordultak meg otthagyva Sarah-t a földön. Nath ekkor elnevette magát.- Komolyan Sam a három legszerencsétlenebb rácot küldte ide? Ti vagytok a csicskásai? –nevetett még mindig.

Éreztem, hogy felmegy bennem az adrenalin. Tudtam, hogyha így folytatja, előbb vagy utóbb ez a három gorilla neki megy és a földről kellesz felkaparnom őt, amihez semmi kedvem nem volt perpillanat.

-Lám, lám az új gazdag gyerek visszatért a köreinkbe. MI az oka annak, hogy megtisztelsz minket a jelenléteddel? –lépett közelebb hozzánk a középső. Én még jobban bementem Nath háta mögé, hogy ne lásson annyira.

-Szeretném hazavinni a barátomat. –mondta, és ő is  közelebb lépett. Én is követtem a példáját, bár a szívem még gyorsabban kezdett dobogni. A középső elkezdett nevetni majd a másik kettő mellette folytatta a kacagást.

-Az nem fog menni. Tudod,van néhány dolog amit Sam ránk bízott, hogy intézzük el vele kapcsolatban. –mondta és ő is tett egy lépést felénk. Ekkor a pillantása rám ragadt, és éreztem, ahogyan tetőtől talpig végig mér. –Nocsak, hoztad a kurvádat is? –mosolyodott el. Nath ekkor nagyon kicsit felém fordította a fejét és suttogva megszólalt.

-Most! –mondta, majd egyenesen neki ment a vele szemben álló srácnak, mire a bal szélső Nathnek rontott.

Amilyen gyorsan csak tudtam, Sarah felé szaladtam. A másik srác épp előttem állt meg. Nem tudtam mit tegyek, ezért tökön rúgtam, és kikerültem. Sarah a földön feküdt, és nagyon gyengének látszott, valamint az arca felvolt dagadva.

-Itt vagyok! Kiviszlek, csak kapaszkodj belém. –mondtam és vártam, hogy a karját ide adja. Rám pillantott, és mintha, egy mosolyt láttam volna a szája szélén. Átvetette a karját a vállamon, és én pedig felemeltem. Mintha pehely könnyű lett volna, de biztos csak az adrenalin tette ezt. Szaladva haladtunk el a verekedő srácok mellett. Nath olyan profi mozdulatokkal verte a srácokat, hogy nem akartam hinni a szememnek, és az arcán egyáltalán nem láttam volna annak a jelét, hogy megbánja, sőt mintha egy kicsit élvezte volna, ami megrémített.

Gyorsan a kocsihoz vittem Sarah-t, és leültettem a hátsó üléshez. Hátra mentem és örültem, hogy volt nálam mindig egy első segély doboz. Magamhoz kaptam és oda mentem Sarah-hoz, aki nagyon kimerültnek látszott.

-Már azt hittem sosem fog jönni. – mondta, minden egyes erejét felhasználva, majd hátra dőlt az ülésen. Elővettem az első ülésről egy fél literes vizet, és felé nyújtottam, amit ő elfogadott,és nagyokat kortyolgatva kiitta azt. Elővettem egy ragtapaszt és fertőtlenítőt. Az arcán láttam néhány vérző sebet, de ebből csak 1-tűnt mélyebbnek. A többit kitisztítottam, majd a mélyre még raktam egy ragtapaszt is. A dudorokat az arcán, pedig jégakkuval próbáltam enyhíteni.

Már a harmadik dudort, sikerült lejjebb vinnem, mikor megláttam a sikátorból kilépni Nahtet. A haja az izzadságtól a homlokra tapadt, a szeme mostmár sokkal tisztábbnak és világosabbnak tűnt, az arca kipirult, és lihegett, a ruhája az izmos felsőtestéhez feszült. Mikor megláttam a kezét, elállt a lélegzetem. Nem akartam hinni annak amit láttam. A keze csupa vér volt, és a bütykein már néhol látni lehetett a csontott, minden lépésnél egy-egy vércsepp csöppent a járdára.

Oda ment Sarah mellé, és gondoltam jól jönne nekik most egy kis idő amíg beszélgethetnek kettesbe, így a kocsi elejéhez mentem, és próbáltam elfelejteni, azt amit a mai nap láttam , és ahogy Nath most kinézett. Nem akartam figyelni arra, hogy miről beszéltek, de túlságosa is kíváncsi voltam, hogy milyen is volt Nath , mielőtt megismertem, így kicsit kihallgattam őket.

-Nath, nem akarlak felidegesíteni, de szerintem Sam téged akar elkapni, csak nem tudja hol keressen. Mind a ketten tudjuk hogyan váltatok el. Nem volt szép, és Sam nem szereti a befejezetlen ügyeket. – mondta Sarah, nagyon halkan, így én is csak alig hallottam.

Nath egy hatalmasat sóhajtott, majd fel állt és járkálni kezdett. Nem halottam beszédfoszlányokat, csak Nath cipőjének a hangját, amit visszavert a járda. Nem tudtam semmire gondolni, csak arra, hogy hogyan válhatott el Nath attól a Samtől. Arra lettem figyelmes, hogy a lépések hangja, abba maradt, majd Nath kicsit hangosabban Sarahoz beszélt.

-Biztos, hogy biztonságos most hazamenned? Bruce vagy Nina otthon van? –kérdezte egy kis aggodalommal a hangjában.

-Nyaralni mentek, én vagyok egyedül otthon. Nath , én nem akarok hazamenni. –mondta,majd egy kis csönd következett megint.

-Lakhatnál nálunk. – mondtam ki hangosan hirtelen, azt ami az eszembe jutott. Hátra fordultam, és mind a ketten meglepetten néztek rám. – Anyáék úgyis elutaztak, és abban is biztos vagyok, hogy ez a Sam sose gondolná, hogy egy olyan környéken legyél, mint ahol én lakok. Már bocsi. – mondtam és közelebb mentem hozzájuk.

-Nem lenne gond? –nézett rám, majd Nathre. Nath már nyitotta a száját , de én hamarabb szólaltam meg.

-Dehogy. Nem szeretném, hogy még jobban bajod esne, és nálam biztonságban vagy. Igaz? –néztem Nathra, kicsit félve.

Nath rám nézett, majd közelebb jött hozzám, megfogta a kezem és kicsit odébb vitt. Amikor hozzám ért, kicsit megijedtem, hogy szorosan fog megfogni, de olyan gyengéden ért hozzám, mintha porcelánból lennék. Éreztem, hogy az arcomat nézte, de nem mertem a szemébe nézni.

-Nem hinném, hogy jó ötlet, hogy Sarah hozzátok menjen. Sam megtudhatja, hogy hol laksz, és hogy közöd van hozzám. Majd én elviszem magamhoz Saraht. –mondta, kicsit parancsolóan, amitől a szívem gyorsabban kezdett verni.

-Szerintem Sam azóta tudja, hogy létezek, mióta először beszélgettünk. –mondtam a földnek kicsit félénken.Nath megfogta az arcomat én pedig éreztem a vér fémes szagát, és elfordítottam a fejem. Tudtam , hogy megsértettem őt, mert megígértem, hogy nem fog megváltozni a véleményem, de akkor sem tudtam titkolni azt, hogy nekem egyáltalán nem tetszik az amit az előbb csinált.

Nath fogta és hátrébb lépett egyet, ami szíven ütött. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon is vonzódom hozzá, és bármit megtennék érte, de amit ma láttam kicsit megijesztett és ezt nem tudtam titkolni előtte. Hiába ismerjük egymást alig néhány hete, mégis szinte mindent tudunk a másikról.

Ezért tudtam azt is, hogy Nathet most nagyon megbántottam azzal, hogy nem fogadtam el amit ma láttam. Felemeltem a fejem és óvatosan az arcára néztem. Láttam azt, hogy mennyi érzelem fut át rajta majd, hogy beletörődik.

-Jólvan. Vidd haza, én majd sétálok. –nézte a cipője orrát. –Majd hívj, ha szükséged van rám. – fordult meg, és elindult az utca vége felé. Én csak álltam és néztem ahogy elsétált. Szívem szerint utána akartam futni, de nem volt merszem. Át akartam gondolni mindent, mielőtt újra beszélek vele, és ehhez a legjobb megoldás, ha most nem beszélek vele egy darabig.

Beszálltam a kocsiba, de mielőtt elindultam volna, vettem egy mély levegőt, mert éreztem, hogy a sírás határán vagyok és nem akartam Sarah előtt elsírni magam. Miután lenyugodtam elindítottam a motort és haza hajtottam.

Egész úton csak Nath járt az eszembe és az együtt töltött idő. Az, hogy mennyire figyelmes volt és hogy mennyiszer nevettünk, valamint azokat az érzéseket, amiket csakis akkor éreztem mikor vele voltam. Azt hihetetlenül aranyos mosolyát és a csillogó szemeit amikor rám nézett. De aztán eszembe jutott az a kifejezés amit ma láttam az arcán. Olyan kegyetlen volt, és semmi megbánás nem látszott rajta. Megráztam a fejem, hogy kiverjem a képet a gondolataimból.

Leálltam a kocsi feljárónál, és Sarahhoz siettem, hogy kisegítsem, de ő inkább a saját lábán akart bemenni. Én azért szorosan mentem mellette, hogyha úgy lenne mellette legyek. Kinyitottam az ajtót, és elmondtam Sarahnek, hogy mit hol talál meg a házban. Ő egyből a nappaliba ment, és ledőlt a kanapéra. Én bekapcsoltam a  tv-t és leültem mellé. Hiába néztem a képernyőt, az agyam mégsem a műsoron járt. Mindenféle gondolat váltotta egymást a fejemben. Próbáltam a műsorra fúkuszálni, de sehogyan sem akart összejönni.

-Minden rendben van? – zökkentett ki Sarah hangja. Megráztam a fejem és a kezembe temettem az arcomat. Hallottam , hogy felül de nem ért hozzám. Gondoltam nem tudta mit csináljon.

-Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Nath ilyenekre képes volt. Hogy lehetett ennyire kegyetlen ? emeltem fel a fejem, és éreztem azt a bizonyos gombócot a torkomban. Sarah most végre közelebb jött és szorosan megölelt.

-Tudom, hogy most mit gondolsz. Én mikor először találkoztam Nathtel rettentően féltem tőle.  Minden egyes alkalommal, mikor találkoztunk messziről elkerültem, mert valljuk be , nem éppen jó kisfiúsan néz ki. A lényeg, hogy egyik nap mikor szarban voltam láttam, hogy félholtra vert egy srácot, mert kikezdett velem. Sőt , a barátságunk során nagyon keveset beszéltünk, de mindig számíthattam rá. Sokkal rosszabb volt, mint a mai nap.

-Ha megszeretnél nyugtatni , akkor nem éppen jó úton haladsz. –mondtam kis mosollyal az arcomon. Sarah is elmosolyodott .

-De jó úton haladok. A lényeg, hogy év elejéig rettentően durva volt, hiába léptünk le Samtől. Az egyik legjobb barátom már évek óta, és eddig mindig durva volt mindenkivel és mosolyogni se láttam gyakran. De aztán a suli első napja után mosolyogva jött hozzám. –mondta és rám nézett. Nem értettem. – Elmesélte, hogy mekkora szar lesz az utolsó év és azt, hogy mennyire lúzer mindenki. A szokásos. Aztán említett egy lányt. Hogy mennyire megfogta, és hogy életében nem volt még ilyen érzése. Aznap eljöttem és megnéztem, hogy ki az a lány.Azóta mindennap mikor, hozzánk jött fel tanult és csak rólad beszélt. Láttam azt hogyan változtattad meg napról napra. Láttam, hogy egyre többet mosolyog és vidám dolgokról beszél. Még a mostoha fatárjával is elviselhetően viselkedett. Ekkor döbbentem rá, hogy Te vagy a legjobb dolog ami Nath életében történhetett.

Igaza lehetett. Nathnek valószínűleg én voltam a legjobb dolog az életében és úgy is kezelt engem. Én voltam az aki kihozta őt a mélyből. Megtöröltem az arcomat és Sarahra pillantottam.

-Ugye ezt nem csak azért mondod, hogy megnyugtass? – kérdeztem tőle, mire elnevette magát.

-Nem. Ezt azért mondom ,mert így van és nem akarom, hogy te vagy Nath rosszba legyetek, mert én szarba keveredtem. Titeket egymásnak teremtettek. Olyanok vagytok, mint a Yin és a Yang. Ő a rossz te pedig a jó.Tökéletes összhangban vagytok , mikor együtt vagytok, de ha külön akkor mintha elveszettek lennétek. Legalábbis Nath.-mondta és megtörölte az arcomat. –Na de menj zuhanyozz le, nem nézel ki valami jól. –mondta én pedig elnevettem magam.

-És ezt egy olyan valaki mondja nekem , akinek 3 dudor is van az arcán. –mosolyogtam, és ő is nevetett.

Felálltam, de mielőtt bementem volna a fürdőbe megfordultam és megköszöntem neki, hogy segített megnyugtatni, majd bementem a fürdőbe és hideg vízben lezuhanyoztam, hogy lehűtsem magam egy kicsit.

Amikor kijöttem a zuhanyból, még leültem egy kicsit a Wc szélére, mert nem akartam kimenni Sarahhoz. Azon kattogott az agyam, amit mondott, hogy mennyire összeillünk Nathtel. Próbáltam valami ellen mondást keresni, de nem találtam semmit. Igaza volt. Nath nélkül, mintha már nem is lennék önmagam. Hiába van egy ilyen durva oldala, igazából tudom, hogy engem sosem tudna bántani. Visszagondoltam, hogy milyen arcot vágott, mikor haza indult és görcsbe rándult a gyomrom. Bocsánatot kell kérnem tőle. Felhúztam egy ujjatlan pólót, egy pulóvert és egy rövidnadrágot, majd kirohantam az ajtón.

-Sarah elmegyek, megkeresem Nathtet és megmondom neki hogy…. –jöttem ki a fürdőböl, és amikor a nappali felé fordultam ott ült ő. Olyan elveszettnek tűnt, és kicsinek, hogy megesett rajta a szívem. Felemelte a fejét, és amikor meglátott felállt .

-Én engedtem be. –mosolygott Sarah a kanapéról.

-Mit akarsz nekem megmondani? –kérdezte Nath és közelebb lépett hozzám. Én nyeltem egy nagyot és a lábam a földbe gyökerezett.

-Csak azt , hogy sajnálom. Tudom, nem így kellett volna reagálnom, csak nagyon megijedtem. –mondtam és olyan közel mentem hozzá, amennyire csak tudtam, és belenéztem a  szemébe. – Sajnálom. Ígérem legközelebb nem így fogok reagálni. Nem akarlak elveszíteni. Még a gondolat is szörnyűen hangzik. –mondtam és megöleltem. Éreztem, hogy először megfeszül, majd a kezét lassan a hátamra rakja, és szorosan maghoz húz. Ki engedtem a bent tartott levegőt, és elmosolyodtam, miközben az egyik kezemmel a hajába túrtam.

-Sajnálom, hogy ezt kellett látnod. –mondta, miközben elhúzódtam tőle, és megcsókolt. Mind a ketten fellélegeztünk aközben a csók közben, és mosolyogva váltunk el. –Eljönnél velem egy randira? Persze smmi baj, ha nem vagy ha még szeretnél várni...–Elnevettem magam és megcsókoltam. Miután elváltunk Sarah szólalt meg.

-Nath, szerintem ez egy igen volt. –mosolygott és csatornát váltott.