6. fejezet

Nem mertem az ablakhoz menni. Ott álltam a szobámba rettegve, és a telefonomat próbáltam megkeresni, olyan halkan amilyen halkan csak lehet. A szobám pont az utcára néz, és az emeleten van, szóval csak az lehet egyetlen értelmes magyarázat, hogy akárki is dobta be az ablakom, az engem akar.

Épp mikor már szaladtam volna a szüleimhez, egy ismerős hangot hallottam meg, ahogy nagyon halkan káromkodik. A szekrényemhez mentem, és kerestem egy pulóvert, amit a pizsamámra húzhattam, majd a betört ablakhoz léptem, óvatosan kikerülve, a földre hullott üvegszilánkokat.  Lenéztem az utcára, és ott állt ő. A kezét a hajába túrta, amin egy kapucni volt, így alig láttam az arcát, csak az utcai fények világították meg.

-Nath? –kérdeztem suttogva. Egyből felfigyelt a nevére, és felém kapta a fejét.

-Faith! Úristen, bocsánat. Nem akartam ekkorát dobni esküszöm! – kezdett mentegetőzni.

Annyira megörültem, hogy most itt van, hogy nem tudtam parancsolni az érzéseimnek, elnevettem magam. Kinéztem rá és láttam, hogy értelmetlenül áll a dolgok előtt.

-Mit keresel itt? –kérdeztem mosolyogva, nem törődve azzal, hogy az előbb törte be az ablakomat, aminek a maradványai között lépkedek, és hogy ezért biztosan kifogok kapni.

-Csak tudni akartam, hogy minden rendben van-e. –mondta zavartan.

-Hajnali 3 kor? –kérdeztem nevetve.

- Csak látni akartalak és nem bírtam már várni.–mondta.

Egy szó nélkül elmentem az ablakomtól, és a szekrényemhez rohantam. Magamra dobáltam néhány ruhadarabot, megragadtam a kulcsaimat és a telefonom. Leszaladtam a konyhába és írtam egy cetlit anyuéknak, hogy hamarabb mentem suliba, és jó utat nekik, majd kirohantam a házból. Amint a levegőn voltam, kulcsra zártam az ajtót, és Nathhez szaladtam. Amikor oda értem mellé szorosan magamhoz öleltem, amit hála égnek viszonzott.

- Annyira sajnálom azt a sok butaságot, amit a fejedhez vágtam. –mondtam a mellkasának beszélve.

- Tudom, hogy nem gondoltad őket komolyan. Ismerem milyen mikor ideges az ember. Csak aggódtam miattad. Nem akartam, hogy butaságot csinálj. –mondta, miközben a hajamat simogatta.

-Sosem csinálnék butaságot. Kivéve, hogy beteget jelentettem a hétre. –mondtam és még jobban hozzá dörgölőztem.

-Akkor mi a heti tervünk? –kérdezte Nath miközben elhúzódtunk és összekulcsoltuk a kezünket. Én csak nevettem.

-NEKÜNK semmi. Neked iskola, nekem pedig pihenés és felkészülés arra, hogy mi fog várni a suliba. –mondtam félénken. Éreztem, hogy Nath erős keze megszorította az enyémet.

- Akkor nekem kellesz jegyzetelnem kémián, igaz? –kérdezte elterelve a témát, hogy mosolyra derítsen, ami összejött neki.

-Úgyis olyan jó lettél belőle. –nevettem el magam. –Na de tényleg. Hogy hogy tanultál rá?- néztem rá érdeklődve és láttam, hogy az arca felveszi egy paradicsom színét.

-Csak le akartalak nyűgözni. – nevetett fel olyan édesen, hogy lábújjhegyre álltam és adtam egy csókot a szájára.

-Összejött. –mosolyogtam rá. Majd izgatottam megszólaltam. –Na és hova megyünk most? Sose szöktem még ki otthonról. – mondtam. Hiába volt ilyen késő, még egy hegyet is megmásztam volna olyan fittnek éreztem magam.

-Mit szólnál egy hot doghoz? – nézett rám nevetve Nath.

-Ezt vegyem randinak? – húztam fel a szemöldökömet. Nem tudtam mit érzek ezzel kapcsolatban. Szerettem volna Nathtel lenni, és akármennyire is rühelltem most Bradet, akkor is csak néhány órája szakítottunk. Nem akartam egy új kapcsolatba belelépni, hiába éreztem azt, amit. Féltem, hogy talán összetörné a szívem.

Nath látta rajtam, hogy kicsit pánikba estem, ezért megrázta a fejét, és a másik kezünket is összekulcsolta.

-Csak egy Hot dog. Ha már felkeltettelek az éjszaka közepén, ennyivel tartozom. Meg egy ablakkal. –nevetett fel. Sokkal megkönnyebbültem éreztem magam, mikor elindultunk, azzal a tudattal, hogy Nath megért és tudja, hogy még várnia kell ezzel egy kicsit.

Húsz perc múlva a külvárosban ültünk egy parkban, egy-egy hot doggal a kezünkben. Mind a ketten csak bámultuk az eget, ami aznap este, nagyon tiszta volt, így minden egyes csillagot láthattunk az égen.

-Mióta van meg ez a nyaklánc? –kérdezte, a tekintetét a nyakamra szegezve ahol az egyik legféltettebb kincsem volt. Automatikusan oda kaptam a kezem és megszorongattam. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy a nyakamban hagytam.

-Semmiség. –mondtam idegesen és próbáltam eldugni a nyakláncot. Nath megfogta a kezem és a benne lévő medált tanulmányozta.

-Nagyon szép. Biztosan van valami története, különben nem védenéd úgy, mint oroszlán a kölykét.

-Nem is vagyok ilyen! – mondtam felháborodva.

-Nem is érdekel igazából. – színlelt nemtörődömséget, miközben egy hatalmasat harapott a hot dogba. Tudtam, hogy kíváncsi rá, és elakartam neki mondani, mert igazán megbíztam benne, de féltem, hogy kinevetne. Végül erőt vettem magamon és elmeséltem neki.

-Öt éves koromban rengeteg veszekedtek a szüleim és akkoriban mindig elmentem otthonról sétálni, biciklizni meg ilyenek. Egyik nap, mikor nagyon messzire fajultak a dolgok, elhatároztam, hogy elszökök. –mondtam és láttam a mosolyt Nath arcán. – Egy kis táskába bepakoltam egy Coca Colát, egy doboz édességet, és egy dollárt, majd miközben anyáék elvoltak foglalva, kimentem az ajtón és elindultam a városba. Annyira büszke voltam magamra, hogy sikerült kiosonnom, hogy megettem az összes sütit és megittam a Colát. - láttam Nath arcán, hogy visszafolytja a nevetést, és én is elmosolyodtam. – Elmentem a bolha piacra, bár akkor még nem tudtam, hogy mi az, csak betévedtem, és rengeteg dolgot láttam. Annyira tetszett a hangulat, az emberek, és a tárgyak, amiket árultak. Megakadt a szemem ezen. Annyira megtetszett, hogy mondtam a hölgynek, hogy adok neki 1 dollárt, ha nekem adja a nyakláncot. Emlékeztem mennyire, mosolygott a néni mikor meglátott. – kacagtam fel az emlék miatt. – Elvette a dollárt és felrakta a nyakamba. Azt mondta, hogy ennek a nyakláncnak különleges ereje van, és ha rajtam van, csakis jó dolgok történhetnek velem. Ezután kimentem és folytattam az utamat üres táskával. Sajnos néhány óra múlva nagyon megéheztem, így hazakellett mennem. A szüleim észre se vették, hogy elmentem.

Fejeztem be kicsit szomorúan a mondani valóm. Nath egész végig engem nézett, és éreztem, hogy megakar csókolni, ezért gyorsan haraptam még egy hatalmasat a hot dogba, ezzel terelve el a gondolatait a nyakláncomról.

-Ez valami isteni. –mondtam teli szájjal, nevetve. Nath csak mosolygott, amíg lenyeltem a falatot. Miután mind a ketten megettük a hot dogot és csak ültünk egymás mellett csendben.Figyeltük, ahogyan felkel a nap.

-Sajnálom Bradet. –mondta Nath, megtörve a csendet, de nem nézett rám. Felé kaptam a fejem. Nem gondoltam, hogy ezt azért mondja, hogy nekem legyen rossz. Tényleg sajnálta, ami kicsit megdöbbentett.

-Én nem. Igazából örülök neki, hogy vége. Csak sosem gondoltam, hogy ennyire rosszul fog végződni. Azt hittem, majd azért fogunk szétmenni, mert a szüleinknek más terve lett. De már egyikünk sem szerette a másikat. – mondtam őszintén. Nath felém fordult, és én is ránéztem. A pillantása az ajkamra téved és elmosolyodott.

-Van valami a szád szélén. –mosolygott, én pedig gyorsan megtöröltem az ajkam bal oldalát. Nath nevetett és közelebb jött. –Na, várj majd én. – mondta, megfogta az arcom és megcsókolt.

Mivel még csak halvány világosság volt a parkban, egyikünket sem zavarta, hogy netalán valaki megláthat minket. A csókja meleg, gyöngéd és izgató volt. A kezemmel a hajába túrtam, ő pedig a derekamra rakta, az egyik kezét, majd óvatosan lefektetett a fűre. A nedves fűszálak csikizték a nyakamat, így belemosolyogtam a csókunkba, amire az volt Nath reakciója, hogy elhajolt tőlem. Hirtelen hidegnek tűnt minden, most hogy már nem volt az ajka az enyémre tapadva. Mind a ketten egymás arcát fürkésztük. Elmosolyodtam, és visszahúztam. Nath mellkasát az enyémnek nyomta, amire a reakcióm az volt, hogy az egyik lábamat a derekára kulcsoltam. Hirtelen elhúzódott tőlem.

-Ha ezt folytatod, nem fogok tudni ellen állni neked. –mondta, de nem törődtem vele, visszahúztam magamhoz, és még hevesebben kezdtem csókolni. Nath megfogta a lábam, és finoman, simogatni kezdte. Két csók között egy erőtlen nyögés hagyta el a számat. Nath fogta magát, és lemászott rólam.

Mind a ketten feküdtünk a fűben, immáron teljes világosságban és ziháltunk. Nem tudom mennyit töltöttünk egymásra borulva, de ami perceknek tűnt, valószínűleg volt egy óra is. Nath teljesen elvette az eszem, és ez nagyon is tetszett. Éreztem, hogy akar engem, amit Bradnél soha sem. Gyorsan megráztam a fejem, mert nem akartam többször Bradet és Nathet összehasonlítani, mert semmi értelme nem volt, hiszen teljesen különbözőek voltak.

-Mennyi az idő? –kérdeztem, mire ő elővette a telefonját, majd gyorsan felpattant.

-Mindjárt 8. – mondta, és engem is felsegítetett. – Elkísérsz a suliba? –nézett rám, reményteljesen.

-Egy darabig, de nem megyek a suli közelébe. Még nem. –mondtam, amire ő csak bólintott, majd kézen fogva, elindultunk a gimihez.

Tudtam, hogy nem fogok bemenni az iskolába, mégis hirtelen pánik tört rám. Mivan, ha már most itt van valaki és figyel? Mivan, ha Brad látott engem és Nathet? Vajon képes lenne még jobban meglázni úgyis, ha nem vagyok ott? Hirtelen megtorpantam, és elengedtem Nathet. Ő ijedten felém pillantott, majd megsimogatta az arcomat.

-Minden rendben? –kérdezte egy gyengéd mosoly kíséretében. Én bólintottam, és adtam egy puszit az arcára.

-Ígérd meg, hogy iskola után rögtön feljössz hozzám. – néztem a szemébe, és egy lágy csókot leheltem az ajkaira. Ő csak vett egy mély levegőt, és a homlokát az enyémnek nyomta.

-Muszáj addig várni? Nem mehetnék most? –kérdezte, mire én belebokszoltam egyet.

-Na menj, mielőtt meggondolom magam. – kacagtam, majd Nath még adott egy utolsó csókot, és sietve az iskolába ment.

Otthon egész nap csak a kanapén feküdtem és kapcsolgattam a csatornákat. Semmi értelmes műsor nem volt adásba, szóval megfogtam a laptopom és a kedvenc zenéimet raktam be. Az első pár számot még ülve énekeltem, de a többit már ugrándozva és üvöltve nyomtam a lakásba. Örültem, hogy kicsit kiélvezhetem azt, hogy egyedül vagyok, és nem kell semmi mással törődnöm csak azzal, hogy jól érezzem magam.

Néhány órás ugrándozás után, eléggé leizzadtam, így gyorsan berohantam a zuhanyzóba és megmosakodtam, valamint hajat mostam. Mivel nem hoztam magammal a fürdőbe csak azt a ruhát, amibe beleizzadtam, ezért magamra csavartam egy törölközőt, és dúdolva kiléptem a helységből, hogy felvegyek valami másik ruhát.

Amikor a nappaliba értem, egy aprót sikoltottam. Nath ült a kanapén, lábát az üveg asztalra vetette, a táskát pedig az előszobában, a cipőjével együtt ledobta. A sikolyomra, hátra kapta a fejét, és láttam az elképedést az arcán. Tetőtől a talpamig végig mért, én pedig szégyenlősen, az arcom elé kaptam a kezem. Hallottam amint feláll az ágyról és felém lép.

-Mikor azt mondtad, hogy jöjjek fel, nem arra gondoltam, hogy ezt akarod csinálni. –nevette el magát, miközben lehámozta a kezem az arcomról. Éreztem, hogy elvörösödök, hiszen tudtam, hogy semmi nincs a törölköző alatt. Nath felemelte az egyik ujjával az állam, és óvatosan megcsókolt. Nem volt benne semmi sürgetés, csak egy apró csók volt, ami biztosított róla, hogy nem fog semmit csinálni. Miután elváltak az ajkaink gyorsan felrohantam az emeltre és magamra kaptam egy rövidnadrágot, valamit egy fekete pántos pólót, majd vissza lerohantam, és befészkeltem magam, Nath mellé a kanapéra.

Egy darabig ott kucorogtunk, de olyan 10 perc múlva rám tört az a vágy, hogy éreznem kell az ajakit. Kimásztam az öleléséből, és beleültem az ölébe. Kezeim közé vettem az arcát, és durván hozzáfogtam az ajkai bekebelezésének. Nath a kezét a hátamon kezde fel-le járkáltatni, majd egy idő után, fogta és ráfektetett a kanapéra. Egyik kezével az arcomat, másikkal a fenekemet markolászta. Mind a ketten faltuk a másikat, és nem tudtunk betelni egymással. Egy idő után az ajkam a nyakára tévedt, majd egy ponton az álla alatt, amikor megcsókoltam egy hatalmas nyögés hagyta el a száját. Elmosolyodtam, és még egyszer megcsókoltam ott. Nath maga felé fordított, és azokban a gyönyörű kék szemeiben láttam a vágyakozást. Megfogtam a pólója szélét, és gyorsan lehúztam róla. Az ajkai megint megtalálták az enyémeket. A pólóm után nyúlt, mikor meghallottunk a telefonját csörögni. Elhúzódott tőlem, és láttam az arcán, hogy nem nagyon örül annak, hogy félbe szakítottak minket. Idegesen szólt bele a telefonba, de nem sokkal azután az arca megváltozott. Aggódó lett, és feszült. Letette a telefont, és a pólója után nyúlt.

- Hová mész? –kérdeztem döbbenten a kanapéról felülve. Még mindig ziháltam és ő is bár nem tudom, hogy az előző pillanatok miatt, vagy amiatt amit a telefonban hallott.

- Az egyik barátom bajban van. Segítenem kell. –mondta, és már vette is a cipőjét. Én is talpra ugrottam és kerestem egy tornacipőt, amit magamra húzhatok.

-Te nem jössz. Nem akarom, hogy bajod essen. Ezek a srácok durvák. Még a rossz időszakomból ismerem őket. Valószínűleg verekedés is lesz. És remélem, hogy csak ennyi, és ha ott leszel…. –mondta, de nem fejezte be helyette oda jött és megcsókolt. Egészen magabiztosan álltam előtte, készen arra, hogy vele tartsak, amit ő is észre vett. Hosszasan kifújta a levegőt majd beletúrt a hajába, és rám nézett. – Ha velem jössz, azt az oldalamat is látni fogod, ami lehet, hogy nem fog tetszeni. – mondta őszintén, de én megfogtam a kocsim kulcsát, és a kezébe nyomta.

-Te vezetsz. – mondtam, parancsolóan nem törődve azzal, amit mondott. Kicsit megijedtem igaz, de ha szeretnék valaha is együtt lenni Nathtel akkor meg kell ismernem, minden oldalát. Még a rosszat is. Összekulcsolta az ujjainkat és sietve kiszaladtunk az ajtón a kocsimhoz.